Butola Zoltán : Az élet értelme
Van, aki a hatalomra tesz,
Amit istenének nevez,
Könyököl, tapos, verekszik,
Az ördögnek is lefekszik.
Másik a gyermekének él, hal,
Lesi, mi a legújabb óhaj,
Megad mindent; de majd felnő,
S elborítja a magány-felhő.
Harmadik gyűjt, szerez, halmoz,
Senkivel sem ül asztalhoz,
Ha a Föld az övé lenne,
A Holdra is szemet vetne.
Negyedik hisz istenében,
Egyetlenegy kedvesében,
Neki áldoz, imádkozik,
A mennyekbe kívánkozik.
Ötödik folyton utazik,
Mint aki keres valamit,
Mely tájék szebb, mint a másik?
Foga mindig újra vásik.
Hatodik tudományt művel,
Vagy fiatalt tanít, s nevel,
Alkot képet, szobrot, házat,
Mire jövendő von mázat.
Mi hát az élet értelme?
Oly sok ember eltévedne?
Miben rejlik a nagy titok?
A kérdésre választ kapok?
Elárulom hát neked, Kedvesem…
Az élet értelme: a szerelem.
Akkor nem kell a hatalom,
Ha lenne, úgy el is dobom,
Nem kell sem isten, sem kincsek,
Ezek csak fölös bilincsek,
Nincs okom a keresésre,
Hiszen itt van lényed fénye,
Nem kell sem kép, sem tudomány,
Te vagy a legszebbik adomány,
Sohasem leszünk egyedül,
Mert a másik ott van, belül,
S bármit teszünk is, tudom,
Ha együtt tesszük, áhítom!
Az egyetlen, mi mindent megad,
S boldoggá tesz, s a másikat.
Hidd el hát nekem, Kedvesem,
Az élet értelme: a szerelem.
A vers a szerző most megjelent kötetében olvasható, amelynek címe: Megérintjük a végtelent
A kötet bemutatója 2020. február 20-án 18 órától lesz, a Vörösmarty Teremben (Székesfehérvár, Kossuth u. 14.)
Nem gyűjtök lájkokat! Persze örülök annak, ha így nyilvánítasz véleményt. Ez az oldal költészettel és szépirodalommal foglalkozik. Létrehozásába, és működtetésébe befektetett munkát tiszteld meg egy megosztással, ha tetszett az, amit olvastál!
Kommentek