1.0Könyv és Tollhttps://konyvestoll.cafeblog.huKönyv és tollhttps://konyvestoll.cafeblog.hu/author/konyv_es_toll/<p><strong>Nehrer György :</strong></p> <p> </p> <h3>A "Mohai Ágnes" víz</h3> <p> </p> <p>Ebben az írásban a „Mohai Ágnes" víz  bonyolult történetébe fogunk alámerülni. Mielőtt ezt megtennénk vegyünk egy mély lélegzetet és ejtsünk néhány szót a Székesfehérvár környéki települések neveiről. Már csak azért is mert lehet, hogy az Ágnes víz története nem hoz mindenkit lázba. Előfordulhat, hogy a településnevek etimológiája sem. Pedig szerintem érdekes, és azokon keresztül vezet az út Mohára is.<br />Fejér megye egyes községeinek neveit naponta halljuk, emlegetjük, vagy éppenséggel olvassuk az újságok hasábjain, anélkül, hogy eszünkbe jutna: mit is jelentenek, honnét is származnak ezek az elnevezések? Gyakran még a helybéli lakosok sem sejtik, hogy számos községnév népünk múltjának milyen érdekes és régi emlékeit idézi. A megyénk helységeinek zöme, ugyanis hazánk legősibb települései közé tartozik.<br />Nevük nyomán az etimológia segítségével érdekes utazást tehetünk a középkorba.<br />Középkori képzeletbeli utazásunk útvonala jóval kacskaringósabb mint a mai utak, hiszen kiindulási helyünkről nézve a régi  Fehérvár környéki tavak, mocsarak és folyócskák összefüggő láncolatát kell kerülgetnünk. Maga a város is szigeteken épült és a Sárvíz folyócska — a mai Gaja - patak — hömpölyög a határában. Az átkelőhelyek nagy jelentőségére utal a közeli Úrhida neve, amelyben valószínű, hogy  első királyunk: István parancsára épült híd emléke maradt fent. Abban az időben ugyanis az „úr“ szó királyt, fejedelmet jelent és ez időben Úrhida, azaz „király hídja“ városként szerepel a krónikák lapjain. Határában a Keér nevű falu emelkedik. A hasonnevű honfoglaló törzs egy töredéke települt itt le, és lett a névadó. Ma, a községet temploma védőszentjéről Sárszentmihálynak nevezik. A hét honfoglaló törzs közül még két másiknak a nevét is megtaláljuk a környéken: az egyik Jenő, a másik a később „sár“ szócskával bővült Keszi.<br /> Miután Úrhida városában megfizettük a hídvámot — amely István király 1009-ben keltezett - adománylevele alapján a veszprémi püspökség vagyonát növeli — dél felé fordulva „Batthián“ ma Szabadbattyán faluhoz, illetve az idáig húzódó Sós-tóhoz érünk. Vizét a Sárvíz folyócska, földesurát pedig a működő rév gazdagítja.  A révnek nagy a forgalma, mert népes települések vannak a környéken. Nem messze van ide „Pulgár“ falu, neve a távoli Bolgárországot idézi, mert lakói innét települtek be. Ma, Polgárdinak hívjuk. Szomszédságában emelkedik Somlyó falu híres monostora. Ez a vidék már rómaiak idejében lakott volt, éppen úgy, mint Föveny a Sárvíz túlsó oldalán. Föveny a XIII. században  itt tartott országgyűlésekről, hídjáról és vámjáról messze földön ismert — ma csak kis puszta. Környékén hatalmas királyi birtokok terülnek el. Az itt lakó királyi „tárnokok“és „csőszök“ emlékét a mai napig fenntartotta Csősz község neve.  „Káluz“ (ma: Káloz) viszont alapítójáról neveztetett el, éppúgy, mint Aba, amely az idetelepült Aba nevű besenyőtől kapta nevét.<br />E vidéken hatalmas, halban gazdag tavak náderdeje zöldellik mindenfelé, melyet a Sárvíz kiöntései táplálnak.  A tengerből a Dunán át felhúzódik ide a viza, ez a több méter hosszú, mázsás hal, amely igen jövedelmező halászatot biztosít. Még 1662-ből is van feljegyzés, hogy milyen sok a viza: Gorub Ferenc, Novia püspöke itteni birtoka jövedelmeként vizát követel az ágotaiaktól. A hal és vadgazdagság számos virágzó települést varázsolt a környékre: Gerény, Kenese, Tölgye és Théber településeket.<br />A tatár- és törökdúlás után éppúgy nyomuk sem maradt, mint például a fehérvári szőlőhegy mögött fekvő  legendás Noé falunak.<br />A halaktól hemzsegő „fertők“ — ahogy a középkorban a tavakat és kiöntéseket nevezik — felhúzódnak innét egészen a Bakony hegység őserdeinek lábáig. A Bakony egyébként a szláv Buken szó elferdítésének köszönheti mai nevét, ami tölgyerdőt jelent. A hegység tövében a „Choór“  nemzetség földjei terülnek el, innét származik Csór község neve. Híres halász hely ez, a csóri csukának ízletességét Mátyás királyról szóló egyik adoma is emlegeti. A Csóri-tó túlsó oldalán „Biol“ lakói halászgatnak. A fehérvári keresztes vitézek birtoka ez. Custosa az igazgatója, ezt a szót ferdítette el a nép, és emiatt hívjuk ma ezt a helyet Gusztus-pusztának. A keresztesek itteni hatalmas birtokainak emlékét viszont Sárkeresztes neve őrizte meg.<br />Forrásáról híres hely ebben az időben Sárkeresztes szomszédja: Moha. Messze földről jönnek gyógyulást keresők a forráshoz, amelyet egy XIII. századbeli oklevél „Áldókút“ néven emleget. A forrás nem azonos a mai Ágnes forrással, amely a történelmi távlatokat tekintve egészen fiatal. Ezzel meg is érkeztünk úti célunkhoz. Nem feledve a többi érdekes történetű községet, amelyekhez majd a következő fejezetekben még visszatérünk.</p> <p><strong>Moha</strong></p> <p>Magyarország ásvány- és gyógyvíz előfordulásai között előkelő helyet foglal el. A Székesfehérvártól mintegy 10 km-re fekvő Moha községben több száz év óta ismert  az ásványvíz. Hogy milyen fontos szerepet töltött be a község életében az ásványvíz, azt a község címere is bizonyítja. A címer 3. mezője az ”Ágnes-forrásra" utal.</p> <p><img class=" wp-image-1281 aligncenter" src="https://konyvestoll.cafeblog.hu/files/2020/07/Moha_265.jpg" alt="" width="407" height="452" /></p> <p> </p> <p>Az „Áldou-kúttól" az „Ágnes-forrásig" A község területén és környékén igen sok természetes ásványvíz-lelőhelyet ismertetnek az egykori okmányok és leírások. A közeli Iszkaszentgyörgy határában római maradványokat találtak, Csór, ugyancsak római település volt. Feltételezni lehet, hogy a mohai savanyúvizet is használták. Esetleg itt egy kisebb település is lehetett. Annál is inkább, mivel az Aquincumba vezető utak egyike érinthette a Gaja-patak környékét. Jóval később, az Árpád-házi királyok alatt, a 10. század után már bizonyítottan lakott település volt. Ismereteink szerint a legrégebbi utalás a községre az 1243. évi oklevélben található, amely az „egész mohai föld"-et a malomhellyel együtt Konstantin székesfehérvári kanonok birtokának tekinti. Ezt követte az 1370-ből származó Fejér György munkája, a Codex Diplomaticus, amely ugyancsak említi Mohát. Néhány év múlva az 1374-ben kiadott Károly János plébános és esperes monográfiája már nem csak a község birtokosairól, hanem a mohai víz minőségéről is ad rövid ismertetést. Ebből a munkából megtudjuk, hogy Imre nádor ebben az évben a veszprémi és a fehérvári káptalan részére elrendeli több község, köztük Moha határának felülvizsgálatát. A határjárásról szóló 1374. Szent György napján kelt jelentés, mint határjelet említi az ,Áldou kuth "-at, amelyet a mohai lakosok korábban már tönkretettek és betemettek. Ezen kívül még több, hasonló savanyúvizet adó kútról is megemlékezik a jelentés szerzője, de nevüket nem közli, mivel a községhatárok megállapításánál nem játszottak szerepet. A községek közötti határvillongások a következő évszázadokban is tovább folytatódtak, és ezekben a birtokos családok is részt vettek. Nehéz időket élt át a település Fehérvár közelsége miatt az 1688-ig tartó török hódoltság alatt. A községet 1692 óta ismét lakott településként tartották nyilván, és a következő évtől már az adózók között is szerepelt. Az újabb megpróbáltatás 1707-ben következett be, amikor a császári katonák Mohán kívül Csórt és még több községet elpusztítottak. Ezután Moha rövidesen újra benépesül, s az 1750-es években a község tulajdonosa a neves költő, báró Amadé László (1703-1764). A század kiváló történésze és geográfusa, Bél Mátyás (1684-1749) nagy művének, a <a class="fl" href="https://www.google.com/search?q=Notitia+Hungariae+novae+historico-geographica&stick=H4sIAAAAAAAAAOPgE-LUz9U3sIg3MC9S4tVP1zc0zKisyDKMrzTRkspOttJPys_P1k8sLcnIL7ICsYsV8vNyKhex6vrll2SWZCYqeJTmpScWZSamKuTllwHJjMzikvyizOR83fTU_PSixIKMzOTEHayMAKxBOlFrAAAA&sa=X&ved=2ahUKEwjO4o3yi8fqAhUilYsKHTnUD18QmxMoATAUegQIDhAD&cshid=1594535637347496">Notitia Hungariae novae historico-geographica</a>, keretében Fejér megyét is részletesen feldolgozta. Ebben Mohát is ismerteti, s azt írja róla, hogy: ,Moha község határában savanyú víz, több századok óta elrejtve s eltemetve volt, de a földbirtokos, méltóságos gróf Amadé Taddé, saját költségével és buzgó igyekezetével 1732. évben a néphagyomány nyomán kutatva azt a szántóföldek közt feltalálta s közhasználatra felnyittatta, némelyek a füredi, mások a selter/s/-i vízhez hasonlónak találják. " E század végén Bajzáth József veszprémi püspök és udvari kancellár családja részére megvásárolja Mohát. Így kerül pészaki Bajzáth György tulajdonába, aki a 19. század elején „nem messze a mostani vasúti indóház fölött, 5 ölnyi mélységben fekvő forrást megásatta, azt faragott kövekkel kirakatá s melléje vendégházat építtetett, sétányt ültetett, annak használatát a közönség számára megnyitá, miáltal, főleg a közel vidékiek számára, látogatott mulatóhellyé vált." Az első tudományos munkát a Kárpát-medence ásványvíz-lelőhelyeiről Heinrich Johann Crantz (1688-1772) bécsi orvos, kémikus és botanikus állította össze a „Gesundbrunnen der Oesterreichischen Monarchie" 1777-ben megjelent munkájában. Sajnos ebben Moháról nem tesz említést, kizárólag a füredi savanyúvizeket tárgyalja. Ezt a monográfiát követte Kitaibel Pál (1757-1817) és Tomtsányi Ádám (1755 -1831) egyetemi tanárok magas szintű tudományos feldolgozása. Az 1810. évi móri földrengéssel kapcsolatban végeztek tanulmányokat, s részletesen leírják a bodajki, a duzzogói és a mohai savanyúvizet. A savanyúvíz ebben az időben nagy közkedveltségű, és azt nemcsak a helybeliek, hanem az egész Fejér megyéből látogatták. Nemsokára, aztán elhagyatottá vált, és sokan úgy nyilatkoztak: a forrás már „az édesvíztől kellőleg el nem szigetelve, erejét veszte "(Hattyuffy 1883).<br />A feledésbe merült savanyú vizet csak az 1836-ban Lipcsében megjelent „Universal-Lexicon der practischen Medicin und Chirurgie" c. mű „Aquae minerales" kötete eleveníti fel. Utal a savanyúvízre, amely tiszta, gyöngyözik, borral keverhető és a már korábbról ismertetett 7 kémiai alkotót sorolja fel. Megállapítja, hogy előnyös a májra és hatásos a gyomor és a bélgyengeségre.  Fényes Elek (1807-1876) „Geographiai szótárá"-ból többet is megtudunk az ásványvíz környezetéről: „Kelet felé a falutól találtatik egy savanyúvíz-forrás, mely mellé már vendég és fürdőszobák is épültek"(1851). A két évvel később megjelent Lengyel Dániel monográfiája további adatokat közöl az ásványvízről: így a kutat 5 és fél öl mélységűnek találja, amely három érből folyik össze. A leírás szerint a víz „tiszta, szín- s szagtalan, savanykás összehúzó ízű, a bort feketére festi, s vasas csapadékot képez".</p> <p><strong>Ásványvíz-feltárás fúrt kúttal</strong></p> <p>Az igazi fellendülés és az ásványvíz legfényesebb időszaka 1878-ban kezdődik, amikor  a pázmándi Kempelen Imre a tulajdonos.  Zsigmondy Vilmos (1821-1888) úttörő munkája nyomán megindult (1866) az országban a széles körű mélyfúrásos vízfeltárás, s ezt a lehetőséget kihasználva Kempelen Imre is fúrt kutat akart létesíteni  a halastavának vízellátására. Az első fúrás kivitelezőjét nem ismerjük, de tudjuk, hogy 3 ujj átmérővel, 39 öl és 5 láb mélységre hatolt le és onnan lágy (édes) vizet kapott.  A télire leállított munka miatt a fúrás beiszapolódott és ezért tavasszal 6 ujj átmérővel újra fúrták és „20-26 öl között bő, savanyúvízforrás folytonos bugyogás közt emelkedék a felszínre." Miután a fúrás ismételten tönkrement, a tulajdonos kihívta Zsigmondy Vilmost, aki a parkon kívül, annak déli sarka mellett újabb fúrást javasolt.</p> <p><img class=" wp-image-1263 aligncenter" src="https://konyvestoll.cafeblog.hu/files/2020/07/Moha2.1-253x300.jpg" alt="" width="525" height="623" /></p> <p> Az ásványvizű kutat Kempelen Imre édesanyja, Bajzáth Ágnes iránti tiszteletből, „Ágnes-forrás "-nak nevezte el. Később fából készült, vizet öntő szobor alakjával is maradandóan megörökíttette a kutat. Ez a szobor ma a székesfehérvári Szent István Király Múzeum egyik szép kiállítási darabja.<br />A nagy fellendülés időszaka Kempelen Imre halálával (1906) többé-kevésbé befejeződött. A kútkezelőséget az örökösök vették át, de a Kempelen-család is hamarosan, az 1920-as évek elején kihal. Az 1909. évi 6637. sz. alispáni határozat szerint a palackozó és valószínűleg egyéb terület is gróf Pappenheim Siegfried birtokába kerül,</p> <p><img class="wp-image-1264 aligncenter" src="https://konyvestoll.cafeblog.hu/files/2020/07/moha3.1-300x193.jpg" alt="" width="810" height="521" /></p> <p>a palackozót pedig, előbb a Török József Rt., majd az Édeskuty Lajos Ásványvíz Kereskedelmi Rt. bérelte (1949). Azóta számtalan tulajdonosa üzemeltetője volt / jelenleg is van a Mohai Ágnes forrásnak. Ez az írás nem kíván a tulajdon és üzemeltetői viszonyok dzsungelében kutakodni, annyit viszont mindenképpen megjegyezhetünk: hogy a régi fényét,  (hazai, valamint nemzetközi tekintetben) és  a gyógyvizek sorában a megérdemelt helyét nem sikerült sem visszaszerezni, sem pedig megerősíteni.</p> <p><strong>Egybehangzó nemzetközi vélemények: </strong></p> <p>A rendelkezésre álló kémiai összetétel arra ösztönzött több külföldi és belföldi orvost, hogy megvizsgálja az ásványvíz hatásmechanizmusát. A bécsi és a grázi orvosok egyöntetűen kitűnő minőségűnek és az ilyen típusú vizek között a legkedvezőbb hatásúnak nyilvánították. Az ásványvízről alkotott orvosi vélemény összefoglalását Kaposi Albert már 1883-ban le közli, amelyet azután újabb vizsgálatok is kiegészítettek. A sok vizsgálatról az 1912. évi Orvosi Zsebnaptár ad kitűnő értékelést. Eszerint az „Ágnes-forrás" vizét mint gyógyvizet</p> <ol> <li>ideges gyomorhurutnál,</li> <li>légcső- s tüdőhurutnál,</li> <li>krónikus gyomorhurutnál,</li> <li>csontlágyulás, angolkór,</li> <li>vese és hólyagbántalmaknál sikeresen alkalmazták.</li> </ol> <p>„Mint luxus- (ivó-)víz":</p> <ol> <li>profilacticum járványos időben, mint baktérium mentes víz,</li> <li>borvíznek jó ízű, könnyű, s a bort nem festi.</li> </ol> <p>Az ásványvíz e jó tulajdonságait úgy összegezi a kiadvány, hogy „a legjobb magyar víz, a külföldiekkel teljesen egyenrangú; bármely szódavíznél és mesterségesen szénsavval töltött víznél olcsóbb" (Orvosi Zsebnaptár 1912).</p> <p><img class="wp-image-1265 aligncenter" src="https://konyvestoll.cafeblog.hu/files/2020/07/Moha7.1-203x300.jpg" alt="" width="651" height="962" /></p> <p> </p> <p>Lássuk milyen társadalmi élet övezte akkoriban a "Mohai Ágnes" vizet.</p> <p>Vasúti szárnyvonal épült, melynek ünnepélyes átadására Mohán került sor. Ez a többhasábos cikk eredetiben olvasható az alábbiakban. Ajánlom mindenkinek a korabeli nyelvezete, és érdekessége miatt is.</p> <p><a href="https://konyvestoll.cafeblog.hu/files/2020/07/Moha-1885.-június-11.1.pdf">Moha 1885. június 11.1</a></p> <p><a href="https://konyvestoll.cafeblog.hu/files/2020/07/Moha-1885.-június-11.-2.pdf">Moha 1885. június 11. 2</a></p> <p> </p> <p><strong>Források:</strong></p> <ol> <li>Hidrológiai Közlöny: Dobos Imre,  A „Mohai Ágnes” ásványvíz kutatástörténete</li> <li>1885. Székesfehérvár és Vidéke Közlöny</li> <li>Fejér Megyei Néplap</li> </ol>rich