1.0Könyv és Tollhttps://konyvestoll.cafeblog.huKönyv és tollhttps://konyvestoll.cafeblog.hu/author/konyv_es_toll/<h3 style="text-align: left" align="CENTER">Herczeg Ferenc : Mésalliance  (mezaliánsz)</h3> <p> </p> <p align="JUSTIFY">Éjfél után megnyílt a Chupory-bárók családi kriptájában Gerzson úrnak, a hajdani volt országbírónak koporsója és a benne fekvő csontváz felült helyén és nagyot ásított. Nyestes kucsmát viselt a koponyáján és rezes kardot tartott csontujjai között.</p> <p align="JUSTIFY">- Asszony! - kiáltotta. - Asszony!</p> <p align="JUSTIFY">A sírbolt fülkéjéből, hol az örökmécses égett, sárga kis csontváz tipegett elő. Néhai Chupory Gerzsonné volt. Gyöngyös főkötőt viselt és fekete selyemruhát. A selyem persze már sok helyütt rozsdavörösre fakult.</p> <p align="JUSTIFY">- Mi baj, édes uram? - motyogta.</p> <p align="JUSTIFY">- Nincs egy kis drót a kriptában? - kérdezte az országbíró.</p> <p align="JUSTIFY">Meg kell jegyeznünk, hogy Gerzson úr már jóideje nem kelt ki a koporsójából, mert a sípcsontja valahogyan elvált a térdétől. Ezt persze nem vallotta be, mert büszke és kemény úr volt halálában is. Inkább úgy tett, mintha nagyúri kényelemszeretetből maradna fekve.</p> <p align="JUSTIFY">Gerzsonnénak nem volt drótja. Honnan is vette volna? Időközben megelevenedett az egész kripta. Vagy harminc fölmenő és lemenő, egyenes és oldalági Chupory kuporodott a koporsók között; mindmegannyi üresszemű csontváz. Mindegyikükre ráfért volna egy kis drótozás. Nagyon korhadtak voltak már, mert ősrégi nemzetség voltak. Az utóbbi időben már csak az egy Chupory Sándor járt ki a sírboltból, Gerzson úr dédunokája. Neki még együtt voltak a csontjai.</p> <p align="JUSTIFY">- Hol van Sándor? - kérdezte most Gerzson úr,</p> <p align="JUSTIFY">A néhai országbíróné odatipegett a kijáró lépcső mellett álló új koporsóhoz. Bíz az megint üres volt.</p> <p align="JUSTIFY">- Valahová elmehetett a fiú, - motyogta zavartan.</p> <p align="JUSTIFY">- Ki meri ezt a kriptát az én engedelmem nélkül elhagyni? - mérgelődött az országbíró, miközben dühösen félrecsapta koponyáján a kucsmát. - Megérem még, hogy az a kölyök kóborló kísértetté züllik!</p> <p align="JUSTIFY">Azután bömbölni kezdett, hogy csak úgy rengett bele a sírbolt nyirkos bolthajtása:</p> <p align="JUSTIFY">- János! János!</p> <p align="JUSTIFY">A kripta kis vasajtaja csikorogva megnyílt. A kívülről beszűrődő holdvilágban egy fogatlan koponya jelent meg. Nagy szeme alázatos zöld fényben pislogott.</p> <p align="JUSTIFY">- Parancs?</p> <p align="JUSTIFY">- Hányszor kiáltsak utánad, vén lajhár?</p> <p align="JUSTIFY">- Nem hallottam, kezét csókolom...</p> <p align="JUSTIFY">- Fogd be a szádat! Azt akarom tudni, merre jár Sándor úrfi.</p> <p align="JUSTIFY">Az öreg János ötölni-hatolni kezdett.</p> <p align="JUSTIFY">- Bíz én nem tudom, kezét csókolom...</p> <p align="JUSTIFY">- Nem tudod, te hitvány váz? Hát azt tudod-e, hogy a sírod az uradalmi kápolna telkén van és hogy aznap dobathatlak ki a temető árkába, amikor nekem tetszik?</p> <p align="JUSTIFY">Az öreg váz zöld szeme bánatosan elhomályosodott.</p> <p align="JUSTIFY">- Kezét csókolom, kegyelmes uram, én már negyven esztendeje fekszem itt...</p> <p align="JUSTIFY">- Ne vinnyogj, hanem arra felelj, amit kérdezek! Hol a dédunokám?</p> <p align="JUSTIFY">- Az imént láttam kisétálni a fiatal méltóságost...</p> <p align="JUSTIFY">- Merre ment?</p> <p align="JUSTIFY">- Instálom, a zsidó temető felé.</p> <p align="JUSTIFY">- A zsidó temető felé!</p> <p align="JUSTIFY">- Mennydörgős mennykő! - hörögte az országbíró. - Az a kölyök még gyalázatot hoz a családi kriptánkra!</p> <p align="JUSTIFY">A többi Chuporyt is igen megbotránkoztatta Sándor úrfi magaviselete. Legjobban haragudott Boldizsár, a volt néhai nádorispán. Őt tavaly hozták ide országos pompával, miután a csontjait valami felvidéki templom tövében felfedezték. A halott Chuporyak ugyan jóideig nem akarták ősüknek elfogadni, azt állítván, hogy valamelyik hebehurgya történettudós egy lőcsei szabómester földi maradványait varrta a nyakukba és hogy Boldizsár csontjai közt állatcsontok is volnának, idővel azonban megszokták és meg is tűrték az állítólagos nádort. A gyanus öreg persze nem igen tudott már mozdulni, de a szája azért még egyre járt.</p> <p align="JUSTIFY">- Megátkozom, kitagadom! - hápogta.</p> <p align="JUSTIFY"><br />E pillanatban kitárult a vasajtó és egy magas, erőscsontú váz lépett a kriptába. A koponyáján pisztolygolyó helye látszott, ami igen érdekessé tette. Néhai Chupory Sándor volt.</p> <p align="JUSTIFY">- Honnan jössz? - kérdezte szigorúan az országbíró.</p> <p align="JUSTIFY">- A zsidó temetőből.</p> <p align="JUSTIFY">- És mit csináltál ott? Mi?</p> <p align="JUSTIFY">- Megkértem Ezüstkövi urat, adja nekem a Riza leányát. Ha nektek is úgy tetszik, mélyen tisztelt őseim, akkor holnap éjjel idehozatom Riza koporsóját és koszorúit. Itt a mellékfülkében van hely elég.</p> <p align="JUSTIFY">Ahány Chupory-ős volt a kriptában, mind felpattant. Gyűlölettől lilaszínű szemek meredtek néhai Sándor úr felé. Annyira megdöbbentette őket a fiatal váz elvetemültsége, hogy egyikük sem tudott szóhoz jutni. Néhai Sándor úr pedig felháborító nyugalommal folytatta:</p> <p align="JUSTIFY">- Riza bájos és kedves csontváz. Meg vagyok róla győződve, hogy hamarosan meg fogjátok szeretni. Minden tagja olyan finom, fehér és sima, mintha elefántcsontból faragták volna. Mielőtt megismertem, nem szerettem a halált és unalmasnak találtam a temetőt. Már azt sem bántam volna, ha új életre kelhettem volna. De most boldog és elégedett vagyok!</p> <p align="JUSTIFY">A kripta legmélyén megszólalt egy öblös hang:</p> <p align="JUSTIFY">- És te azt hiszed, hogy befogadjuk a zsidóleányt a családi kriptánkba?</p> <p align="JUSTIFY">(Ez Chupory érsek hangja volt.)</p> <p align="JUSTIFY">Néhai Sándor úr vállat vont.</p> <p align="JUSTIFY">- Amint tetszik! Ha nem fogadjátok be, akkor ajánlom magamat a gráciátokba, tisztelt nagyapák, dédapák és ükapák és magam áthurcolkodom Ezüstköviékhez!</p> <p align="JUSTIFY">- Egy Chupory a zsidó temetőben? - süvöltötte az érsek.</p> <p align="JUSTIFY">- Eh, mit! A halottak mind egyformák. Az Ezüstkövi-sírbolt különben is kényelmesebb, mint a miénk. Nincs ugyan rajta címer, de tágasabb és ki van betonozva. Magunk közt mondom, én nem is igen értem, minek törik magukat Ezüstköviék az ilyen nyirkos, dohos pince után, mint a mi ócska kriptánk.</p> <p align="JUSTIFY">Erre irtóztatóan felzúdultak a vázak.</p> <p align="JUSTIFY">- Ki innen! Ki innen!</p> <p align="JUSTIFY">Csontos öklükkel fenyegették és a karmaikkal kapkodtak utána. Egyik megvadult ős le akarta tépni a tulajdon koponyáját, hogy hozzávágja az elfajult unokához. Boldizsárnak, az állítólagos nádornak koponyája mérgesen ide-oda gurult a koporsóban és egyre motyogta:</p> <p align="JUSTIFY">- Megátkozom! Kitagadom!</p> <p align="JUSTIFY">Az országbíró azonban túlbömbölte valamennyit. Földhöz vágta süvegét és a vasajtó felé mutatott.</p> <p align="JUSTIFY">- Ki innen! Dobjátok utána a koporsóját! Soha többet be ne tegye ide a lábát! Aki pedig mégegyszer ki meri ejteni a megátkozott nevét, annak kettéhasítom a koponyáját ezzel a fringiával, ni!</p> <p align="JUSTIFY">Néhai Sándor úr felment a lépcsőn. Onnan mégegyszer visszafordult:</p> <p align="JUSTIFY">- Pihenjetek békén, kedves ükapáim! Meglehet, hogy a föltámadásig nem lesz szerencsénk. Mielőtt azonban elmennék, mutatok nektek valamit. Ide nézzetek!</p> <p align="JUSTIFY">Azzal erősen megrázta magát, mintha a rezgős csárdást járná, hogy a csontjai megzördültek. Az ősök most vették csak észre, hogy Sándornak minden egyes tagja dróttal van összefűzve. Szép, erős acéldróttal.</p> <p align="JUSTIFY">- Tudjátok, kitől kaptam a drótot? Ezüstkövitől, mint előleget a Riza hozományára. A jövendő apósomnak van még vagy egy métermázsára valója. Ő maga lopogatta össze a sírokon fonnyadó koszorúkból. Miközben mi a kényelmes koporsóinkban heverésztünk, vagy a holdfényben sütkéreztünk, addig ő dolgozott. Harminc esztendőn át minden éjjel, télen-nyáron, hóban, esőben... Tudjátok, mi következik ebből? Száz esztendő mulva, mikor ti már mozdulatlanul, szétvált tagokkal korhadtok idelenn, akkor Ezüstköviék odafenn vidáman járják a holdvilágtáncot. És most ajánlom magamat.</p> <p align="JUSTIFY">- Megállj! - szólt siralmas hangon az érsek. - Én mindig nagyrabecsültem a munkát... Ha megmondtad volna, hogy Ezüstkövi ilyen tiszteletreméltó csontváz, akkor megkímélhettük volna egymást az iménti kínos jelenettől...</p> <p align="JUSTIFY">Ekkor megszólalt a vén Boldizsár koponyája:</p> <p align="JUSTIFY">- Én megáldalak! Én beleegyezem!</p> <p align="JUSTIFY">Gerzsonné pedig megölelte Sándort.</p> <p align="JUSTIFY">- Édes dédunokám! - motyogta.</p> <p align="JUSTIFY">Az öreg János szolga, aki az ajtóban hallgatódzott, elkezdett meghatottságában sírni. Szegényre is ugyancsak ráfért volna már egy kis drótozás!</p> <p align="JUSTIFY"><br />Szombat éjfélkor hat csontváz elhozta a Chupory-kriptába Ezüstkövi Riza koporsóját. Azután a holdvilágban nagy tánc kerekedett a kápolna előtt. Megholt cigányok furulyáztak hozzá lábszárcsontokon és a táncot Rizával Chupory Miklós nyitotta meg, a néhai volt fővadászmester, kinek már akkorra szépen összedrótozták kezét-lábát. Köröskörül a sírdombokat és a kereszteket kíváncsi vázak lepték el. A fekete palánkkerítésen, mely a keresztény temető végében volt, hosszú sorban ültek a zsidó csontvázak, kíváncsi, vörös fényben égő szemekkel.</p> <p align="JUSTIFY">Az összes Chupory-ősöket megdrótozták. Csak az egy Gerzson úr maradt hű önmagához és családi hagyományaihoz. Ő hallani sem akart a zsidó drótról és hat hétig mozdulatlanul és némán feküdt koporsójában. Hat hét alatt azonban Riza annyira meg tudta magát kedveltetni a büszke, de jószívű főúrral, hogy az az ő kedvéért, de csakis a Riza kedvéért, elfogadott egy kevés Ezüstkövi-féle drótot a térdére...</p> <p align="JUSTIFY">A vén Boldizsárral azonban furcsán jártak. Mikor őt is munkába vették, kitünt, hogy egyetlen bordája sincs, de van vagy tizenöt térdkalácsa, melyekről ő azt állítja, hogy ezek az ő csigolyái. Lábak helyett pedig egy mamut-agyara és egy barlangi medve-bordája volt a gyanús öregnek.</p> <p align="JUSTIFY">(1905.)</p> <p align="JUSTIFY">(mek.oszk.hu)</p>rich