Nehrer György : Száz év múlva
Nos a cím az egy kicsit csalóka, mert most nem előre utazunk az időben, hanem visszamegyünk a múltba. Talán akad majd valaki aki szponzorál egy hasonló kutatást amit majd száz esztendő múlva az olvasók néha mosolyogva, néha megdöbbenve olvasgatnak majd, hogy miket is gondolt a XXI. század embere a jövőről. Most érdekes látni, és olvasni azt, hogy a XX. század hajnalán hogyan gondolkodtak nemzetközi hírű tudósok, zenészek, írók, filozófusok a mi évszázadunkról. Némelyikük döbbenetesen jól saccolt.
Tudósok jövendőmondása ( 1910 )
Egy elmés német kiadónak az az érdekes ötlete támadt, hogy megíratta egy sereg európai hírű íróval és tudóssal: milyen lesz a világ száz év múlva? Minden író más tárgyról irt, a könyv tehát, mivel az életnek minden részletére kiterjed, egységes képet ad arról, milyennek is képzeli huszonkét lucidus fő a száz esztendővel ezután elkövetkezendő világot.
A könyvet, hogy csak a legismertebb neveket említsük, ezek írták: Hudson Maxim, a gépek ezeréves birodalmáról irt. Cézár Lombroso a bűnökről s az őrültségről. Rudolf Martin kormánytanácsos a háborúról, Berta Suttner a békéről, Karl Peters földrajzi író a gyarmatokról, Ellen Key az asszonyról, Björn Björnson a vallásról, Eduárd Bernstein a szociális életről, Hermann Bahr az irodalomról, Wilhelm Kienzl zeneszerző a zenéről; a többi cikk írója nem európai hírű ember, de.azért nem kevésbé kiváló a maga foglalkozásában s méltó rá, hogy dolgozata a hírességekével egy könyvben jelenjék meg. Az írók természetesen nem bocsátkoztak mindannyian komoly, tudományosan megokolt jóslásba; olykor a képzelőtehetségüket is szabadjára eresztették, máskor meg tréfálkoztak. De sem a fantázia, sem a tréfa nem egészen mag nélkül való.
A jelenkor, írja Maxim Hudson a mechanikai és vegyi találmányoké és fölfedezéseké, tudományos korszak s az anyagi tökéletesedés ideje; utána azonban szociológiai korszak fog következni, az erkölcsi és filozófiai tökéletesedés és a nagyobb fokú fizikai fejlődés korszaka, vagyis: az erkölcsi és szellemi tulajdonságok megérése, legnagyszerűbben virágzó kora … A gonosztevővel úgy fognak bánni, mint a bélpoklossal: teljesen izolálják. Az elszigetelt emberek jól termő földön munkás életet fognak élni, de utódjuk nem lesz, mert a társadalom óvakodik attól, hogy gonosztevők, vére megfertőzze az egészséges erkölcsű emberiséget . . . Majd megtalálják a módját, hogy a növények fejlődését villamos erővel fokozzák és gyorsítsák; a ribiszke akkorára nő, mint a damaszkuszi szilva, ez meg almanagyságúra, az alma olyan nagy lesz, mint most a dinnye s minden sokkal jobb lesz. mint most, sokkal ízesebb. A dróttalan telefon átfogja az egész világot s éppen olyan könnyen lehet majd a világ egyik sarkáról a másikkal beszélni, mint most Bosztonból Newyork-al, Londonból Párizzsal és Berlinből Budapesttel.
A dróttalan évszázadról szóló cikkben elmondja Robert Sloss, hogy mindent, amit most dróton adunk le és kapunk, már a közeli jövőben továbbíthatunk drót nélkül is, sőt ennél többet: a látást is tudjuk majd közvetíteni bármilyen távolságba, vezeték nélkül, csupán egy készülék segítségével. Ha a tudósok elérik azt az eredményt a dróttalan táviratozás tökéletesítésénél, a melyre törekszenek, s hogy elérik, az kétségtelen, akkor mindenki magával viheti, esetleg a mellényzsebében is a telefonját, s beszélhet, akivel akar, a szobájában, a hegyek között, a robogó vonaton, repülőgépen, vagy akár a tengeralattjáró hajón. És ha ezer láb mélységben lesz a föld alatt vagy a tenger fenekén, akkor is láthatja az egész világot s szemmel tarthatja öt is az egész világ. Az ember nem fogja többé újságolvasással rontani a szemét. A villamoson, a földalattin, omnibuszon, vagy akármilyen alkalmatosságon utazik, meghallgathatja a beszélő újságot és megtudhatja a napi. a politikai és tőzsdei híreket. A színházi előadást, az istentiszteletet és hangversenyt is meghallgatja ilyen kényelmes módon.
Ezek megdöbbentően pontos jóslatok. Azért szerencsére még dinnyeméretű almák nincsenek, bár kitudja, hogy a génmódosítás éppen milyen irányba tart.
Lombroso azzal rémít bennünket,, hogy az őrültek száma nagyon meg fog szaporodni, mert most is nagy arányban növekszik. Olaszországban 1880-ban 17.471 őrültet számláltak össze, 1907-ben már 45.000-nél többet; Franciaországban harminchárom év óta ötvenhárom százalékkal növekedett az őrültek száma, holott a népesség csak tizennégy százalékkal szaporodott; Angliában 1889-ben minden 10.000 lakóra tizennyolc őrült jutott. 1893-ban már huszonkilenc, az Egyesült-Államok lakóinak száma megkétszereződött harminc év óta, az őrültek száma a hatszorosára emelkedett. A szellemi betegségek egyre szélesebb körben terjednek s fognak is terjedni mindaddig, míg az emberek alkoholos italt, ópiumot, morfint, kodeint fogyasztanak. A bűnök száma azonban csökkenni fog. A főbenjáró bűnöké már most is gyors hanyatlást mutat több országban, de bizonyos, hogy utóbb a kisebb bűnöké is megcsappan. A tudomány megbirkózik a bűnnel, s a börtönt átalakítja kórházzá, az erkölcsi betegek kórházává, akik elkülönítve fognak élni a társadalomtól. Tehát Lombroso is hive a közveszedelmes emberek elkülönítésének. a társadalom preventív önvédelmének. . ’
Lombroso jóslatából mi valósult meg? – talán egy Pszichiáter tudná értékelni. Mindenesetre, elég ha autóba ülünk máris tömegével láthatunk őrülteket. Kábítószerek terjedése kapcsán tökéletesen látta a szomorú jövőt.
A háború, mint Martin kormánytanácsos kifejti, lehetetlenné válik, mert olyan gyilkos eszközöket fognak kitalálni melyekkel szemben semmiféle védekezés nem használ. Egyik ország sem mer háborúba keveredni, mert bizonyosan elpusztulna az ellenféllel együtt, bármennyivel erősebb is. Hadsereget mégis kell tartani s a védőerő legfontosabb része a léghajóraj lesz, a sebezhetetlen páncéllal borított levegőóriások serege. Egy-egv hadi léghajó terjedelme legalább 300.000 köbméter, súlya 200.000 kilogram s ezer embert tud szállítani rövidebb útra, hosszabb útra hatszázat. Minden léghajós egyúttal katona is, de háborút nem visel egy ország sem. Nem lehet. A békéről körülbelül ugyanezt írja Suttner báróné…
Gyilkos eszközök kitalálásában valóban nincs hiány. Az atombomba, hidrogénbomba megvalósult. Manapság pedig a hangágyú és lézer technika fejlesztése folyik. Ebben nem tévedett Martin úr. Nem lesznek háborúk ? Sajnos ez a jóslat nem jött be, mert két világháborút is elszenvedett az emberiség azóta. Léghajók? Ha most élne Martin úr, és láthatna egy F–16 Fighting Falcont, valószínű, hogy utána tisztába kellene tenni.
Száz év múlva, írja Ellen Keg, nem lesz női kérdés, mert addig minden női problémát megoldanak. Az eredetiséget hajhászó nőket pedig beoltják valami közömbösítő szérummal, hogy újabb ötletekkel és aspirációkkal meg ne zavarhassák az immár elért társadalmi békét. Száz év múlva nem lesz az asszony egyúttal anya is, csak azok fogják az emberiség számát növelni, akik önként vállalkoznak rá s akiket az orvosok alkalmasnak találnak. A nő és a férfi munkája egészen egyforma lesz: hat órai alvás, hat órai munka, hat óra a parlamentben és hat óra a társaságban. Mert a nap száz év múlva is csak huszonnégy órából fog állani. A parlament állandóan tárgyal és ott döntik el, mekkora gombostűt készítsenek a gyárak, miből csinálják az ételt pótló pirulákat, hány gyermekre van szüksége az országnak stb. Ezért kellenek az asszonyok a parlamentben. Aki elvégezte az iskolát, – nyomban tagja lesz a parlamentnek, még ha hülye is. Erre azt mondják, hogy humanizmus és az emberi jogok elismerése. Az elítélt gonosztevőket azonban kizárják a törvényhozás házából. Házasságot nem fognak kötni. Írja Dóra Dyx , mert ezt az intézményt eltörölik, hogy kiirtsák az érdekházasságot. Akik egymásé akarnak lenni, nem fognak száz meg száz embert odacsődíteni arra a helyre, ahol egymásé lesznek: a templomba vagy az anyakönyveshez, hanem’ elbújnak a világ szeme elöl s titokban élvezik a boldogságukat azok, akiknek a testükből kisugárzó radioaktív sugarak elárulták, hogy szeretik egymást. Ez a kisugárzás lesz a kölcsönös vonzódásnak legbizonyosabb jele és senki sem kíván majd olyan valakivel egyesülni, akinél a szimpátia kisugárzását nem. látja. Tehát nem lesz többé sem boldogtalan szerelem, sem boldogtalan házasság.
Ezeken jókat mosolyogtam. Néhány elgondolás valóban megvalósult, ha nem is pontosan úgy, mint ahogy a hölgyek elképzelték. Mindenesetre a parlamentáris demokráciával kapcsolatos rész kifejezetten szórakoztató olvasmány, ráadásul egy pontja részben megvalósult.
A huszonegyedik század vallásosságáról írván : cikkében azt a krisztusi jövendölést újítja föl Björn Björnson, amely az egy akol, egy pásztor eljövetelét jósolta meg a világnak. A jövő század társadalmáról szóló tanulmányában megjósolja Bernstein, hogy a vagyonbeli nagy különbségek föltétlenül el fognak tűnni, mert a munka nélkül való pénzszerzés forrásai nem folynak többé a magánemberek pénztárába. A föld és termésének tulajdonjoga részben elmegy a magánember kezéből a közösség birtokába, részben pedig a magántulajdon keretén belül elégíti ki egyúttal a közösség jogos érdekeit is. A munkabért, mivel fizetett munkára mindig lesz szükség, munkaadókból és munkásokból alakult hivatal fogja megállapítani, amely lehetetlenné teszi az úgynevezett éhbért. Ugyanez a hivatal fogja a munkaidőt is megállapítani. Ez a munkásdemokrácia diadala.
Ez sem jött be, sőt, elképesztő vagyoni különbségek jöttek létre. Sokkal nagyobbak, mint amiről Bernstein álmodhatott.
Az irodalom, írja Hermann Bahr, elsősorban főmotívumában fog száz év múlva a mostani irodalomtól eltérni. A mai irodalom főmotívuma, leplezetlenül és bevallottan: a honorárium. Az író ír, hogy megfizethesse a házbért, a háztartást s ami egyéb még kell. Ez a motiváció száz év múlva megszűnik. Az írónak nem kell írnia csupán azért, hogy az éhenhalást elkerülje, s az írással különben sem gyarapítaná a jövedelmét. Az irodalom ugyanis — megszűnik. A költött történetek és az író személyes élményei nem érdeklik a közönséget, amely regényt, elbeszélést, költeményt nem olvas. Az író nem Írással keresi meg a kenyerét, hanem olyan pályára lép, amelyen kelendő árut vagy munkát produkálhat. Azután, idők múltán, ismét akad majd valaki, aki azért ragad tollat, mert lesz mondanivalója s akkor újra megszületik az irodalom. A színházról tréfás képet rajzolt Mas Bruckhard, de ez csak külsőség, a jövő színházának csupán technikai átalakulását mutatja.
Bahr úr sajnos teljesen jól látta a jövőt.
Wilhelm Kienzl a jövő század zenéjéről komolyan nyilatkozik. Száz év múlva, mondja, alig tudnak már valamit a mi zenei klasszikusainkról és romantikusainkról. Csak a zenetörténelemben tanulnak róluk a középiskolai diákok, anélkül azonban, hogy eleven képet alkothatnának maguknak a muzsikájukról, mert hangrendszerünk egészen más alapokra helyezkedik át addig. Azt a zenét, a mely a temperált hangrendszerben mozog, egyáltalán nem tudják majd megérteni.
Ebben szerencsére nem lett igaza Kienzl úrnak.
Íme, ez a kép alakult ki a tudósok jövendőmondásából. Nem nagyon élénk és nem tökéletes kép, de kétségtelen, hogy érdekes körvonalakat mutat.
Kelt: Budapest, 1910. augusztus 20.
Forrás: Budapesti Hírlap
Nem gyűjtök lájkokat! Persze örülök annak, ha így nyilvánítasz véleményt. Ez az oldal költészettel és szépirodalommal foglalkozik. Létrehozásába, és működtetésébe befektetett munkát tiszteld meg egy megosztással, ha tetszett az, amit olvastál!
Kommentek