Nehrer György:
Ebben a fejezetben Székesfehérvár belvárosának városképét, és a mindennapjainkat is meghatározó épület történetéről olvashatnak az érdeklődők. Némi nosztalgiával tekintek vissza azokra az időkre, mert jó pár évig koptattam a folyosóit és a lépcsőit ennek az épületnek magam is. Örülök, hogy városunk arculatának alakításában tevőlegesen is részt vállalhattam, bár voltak olyan munkák, amivel személy szerint nem értettem egyet, de nincs olyan munkahely ahol mindig az történik amit te szeretnél. Szerencsésnek érzem magam, hogy ottlétem alatt a tervezési munkák lebonyolítójaként és műszaki ellenőrként részt vehettem a Rákóczi út átépítési és korszerűsítési munkáiban, a Vasútállomás előtti buszterminál és parkoló építésében, a Lövölde út-Gáz utca és Budai út csomópont átalakításában. Amivel nem értettem egyet: az a Lövölde úti méntelep épületeinek elbontása volt. Műszaki állapotát tekintve kifogástalan állapotú, és gyönyörű, több színre égetett téglahomlokzata egyedülállóan szép volt. Most ott van helyette egy gyorsétterem, aminek a nevét nem akarnám leírni, már csak azért sem, mert ilyen helyekre a lábamat sosem tenném be. Részt vettem a 70-es út alatti nagy-szelvényű vízelvezető csatorna átsajtolási munkáiban, a Jancsár csatornán létesített árvízvédelmi zsilip építési munkáiban. Kass János által tervezett monumentális ( 25 m) magas térplasztika megvalósításában. (ez a térelem azóta elbontásra került az M-7 autópálya mentén; helyén kamionparkoló van) És még sok, kisebb-nagyobb jelentőségű városi út korszerűsítésén felújításán volt szerencsém dolgozni. Ezekről manapság az unokáimnak szoktam néha mesélni, ha éppen arra van dolgunk. Ezután a bevezető után talán érthető, hogy miért pont erről az épületről lesz szó.
Székesfehérvár Szabad Királyi Város székháza eredetileg a Károly király-tér keleti szakasza (ma, Városház-tér) és a Szent István-utca (ma, Arany János utca) sarkán álló egyemeletes épület volt, melyet a város 1717-ben vásárolt meg Don Ferdinánd Carl Caraffa gróftól.
Ez az épület a XVII. század második feléből való, tehát a barokk kornak magyar viszonylatban régebbi éveiből; hangulatos szép épület. Utcai homlokzatai, valamint a Károly király-tér felőli kapuzata a felette lévő hangsúlyozott kiképzésű ablakkal érintetlenül maradtak fenn, az udvari homlokzatai azonban az idők folyamán megváltoztak. Mivel a városháza zavartalan üzemelésének részére ez az épület már régen szűk lett, 1880 óta a mindenkori törvényhatóságok úgyszólván megszakítás nélkül napirenden tartották az új városháza felépítésének kérdését. Egyebek között kikérték Ybl Miklós tanácsát is, aki lebeszélte a város elöljáróságát arról a tervéről, hogy az épületre emeletet építsenek, minthogy vegyes falazata következtében nem bírt volna el újabb megterhelést.
Ötven éven át számos terv készült az új városháza kialakítására; 1912-ben, a város akkori polgármestere 33 oldalas füzetet adott ki, amelyben összefoglalta az új városháza építésével foglalkozó bizottságoknak, közgyűléseknek és szakértő testületeknek határozatait és ténykedéseit, amelyek során mindenféle terv felmerült, de a megvalósításig egyik sem jutott el. Szó volt arról, hogy a régi városháza mellett lévő épületeket a város vegye meg, és a székesegyháztól északra fekvő, és így a város tulajdonába került egész épülettömeget, mint elavult építmény-csoportot, bontsák le és annak helyére nagyszabású új városházat építsenek. A Műemlékek Országos Bizottságának akkori vezetősége írásban közölte a város polgármesterével, hogy a régi városháza nem műemlék és így nem gördít akadályt annak lebontása elé! Egy másik gondolat az volt, hogy el kell adni a meglévő városháza épületét és a városnak egész más helyén újat kell építeni. A dolog azonban részben az egyöntetű állásfoglalás, részben anyagi eszközök hiánya miatt nem ment előre. Aztán hosszú és küzdelmes évtizedek következtek, melyekre az I. világháború és az azt lezáró Trianoni békediktátumot követő pénztelenség is rányomta bélyegét a városra.
Hagyjuk most néhány pillanatra ezt a borús hangulatot, és kukkantsunk bele a városháza mindennapi életébe, ami nem nélkülözte a humort sem.
1895 április 30-án a Városháza közgyűlésén több hozzászólás is történt az épület állapotával kapcsolatban.
Dr. Major Ferenc olyan tengeri kígyónak tartja az építési munkák elhúzódását, ami mára tarthatatlan állapotokat idézett elő.
Seidel Lajos főkapitány kijelenti, hogy az állapotok valóban tarthatatlanok. Az új városháza terve akkor kezdődött, mikor még a főorvos remélt, de ha ily huzavonának lesz kitéve, ma még az az ember sem született meg ki az új városháza építését meglátja. (Élénk derültség.)
Aztán tovább ecsetelte: A hivatalok jó lehet egészségtelenek, sőt némelyik immorális is. Ott van a főkapitányi hivatal, hol a szűk helyiség miatt a legtisztességesebb egyének kénytelenek a társadalom salakjaival együtt lenni és hallgatni ezek trágárságait. Bizony itt a legszűziesebb kedély is mételyt foghat. Hogy az egészségre veszedelmes, mindenki tudhatja, ki e hivatalban egyszer is megfordult. A bajon bármi módon segíteni kell…
Havranek József előtte szóló szavaira megjegyzi, hogy túlzások, mivel nincsenek olyan életveszélyes állapotok. Ha a közönség akarja még ez évben határozhat az építés ügyében. Kéri a kérelmeket mellőzni addig, míg a városház építési kérdése el nem dől.
Pénzes Imre osztja a polgármester nézetét, csak azt kérdi, mi történik akkor, ha a hivatalnokok nem vállalnak működésükért felelősséget?
Havranek József: Aki nem vállal, mondjon le!
Tóth Artur : E határozat azt jelenti, ha 33 évig tűrték, tűrjék továbbra is, ezeket az állapotokat. A főkapitány pedig segítsen hivatalán úgy, hogy vattáztassa ki! (Élénk derültség.)
A számítások szerint az új városháza építése akkoriban kb. 850.000 békebeli aranykoronába került volna.
Aztán 1912-ben megvették a Károly király-tér és Kossuth Lajos-utca sarkán álló Zichy-palotát, a vele összeépített, és a Károly király-térre néző Bierbauer-házat, és ezekben, valamint a székesegyház felé eső kisebb terjedelmű zegzugos épületekben helyezték el az anyaépületből kiszorult hivatalokat. Ez a megoldás, ha több helyiséget biztosított is, de részben az épületek alkalmatlan volta, részben a rossz kapcsolatok miatt, csak ideiglenesen oldotta meg a kérdést. A világháború után, mintegy 10 évvel nyitotta meg dr. Csitáry G. Emil polgármester Székesfehérvár újjászületésének időszakát, melynek során — mint az ma már az egész országban közismert — Székesfehérvárt a poros és tipikusan vidékies állapotából nemcsak az ország legelső városainak sorába emelte, de ezen túlmenően belőle városrendezése, technikai, kulturális és művészi kiépítése, valamint a múlt hangulatának átmentése tekintetében olyan mintavárost alkotott, amely a nyugati országok városaival is könnyen felveszi a versenyt.
Természetes, hogy programjából nem maradt ki a városháza építésének 50 év óta vajúdó kérdése sem, mely tekintetben elvetette az eddigi összes tervezeteket.
Schmidl Ferenc kitűnő építésznek, a város műszaki tanácsosának azt a szerencsés elgondolását tette magáévá, mely szerint a városháza maradjon meg a mostani helyén, azokban a — nagyobbik, részében történelmi becsű — épületekben, amelyekben ma van, azonban megfelelő átalakításokkal és hozzáépítésekkel egészítsék ki, hogy az értéktelen épületek lebontása után megtartott műemlék-becsű építmények egymással egységes és szerves kapcsolatba kerüljenek. Ha a városháza épületei részleteikben különféle történelemkorú egységekből is állanak, de legyenek egyrészről egyöntetű építőművészi koncepcióba összefoglalva, másrészről feleljenek meg a hivatali üzem követelményeinek, harmadszor pedig oldjanak meg a városnak ebben a legbelső és legértékesebb területén egyidejűen egyes városrendezési kérdéseket is.
Eme hármas feladat megoldásának mikéntjét kívánta a terv bemutatni.
Bár az építkezés tervezője, betű szerinti értelemben véve, e közlemény szerzője volt, a valóságban a tervezés első percétől kezdve a befejezésig oly szoros, közvetlen — és amellett harmonikus — együttműködésben volt dr. Csitáry G. Emil polgármesterrel és Schmidl Ferenc építész, városi műszaki tanácsossal éspedig minden részletkérdés tekintetében is, hogy alapjában és igazságosan véve, mindhármunkat egyenlő mértékben kell a tervező munka részeseiül tekinteni.
Kotsis Iván tervező
A tervezés 1935. év tavaszán kezdődött, az építkezés 1936. év februárjában indult meg és 1937 őszén fejeződött be. A városháza ünnepélyes átvétele, mely egyesítve volt a jubileumi Szent István év megnyitó ünnepélyével, 1938 január 17-én történt meg.
Az építkezés tehát kereken 3 esztendeig tartott, mely idő alatt mindenki, akinek az építkezéssel kapcsolata volt, teljes erejével igyekezett ennek az igen bonyolult munkának sikeres végrehajtását előmozdítani.
Hóman Bálint Vallás és Közoktatásügyi miniszter, Székesfehérvár országgyűlési képviselője, több ízben személyesen vizsgálta át a terveket és méltányolva a bennük lefektetett gondolatokat, mindvégig ragaszkodott azok változatlan megvalósításához, nagy erkölcsi támogatást adva ezáltal építtetőnek és tervezőnek egyaránt. A helyszínén gyakorta tekintette meg az építkezést, végül nagymértékben elősegítette a különféle miniszteri főhatóságoknál a kivitelezési munkák jóváhagyásához szükséges hozzájárulások megszerzését.
Nagy értékű támogatója volt a munkáknak ugyanezen a téren gróf Széchényi Viktor főispán utánjárásokban fáradságot nem ismerő odaadásával, állandó, szeretetteljes és inspiráló érdeklődésével, amellyel a munkálatokat végigkísérte, azok sikerét úgyszólván saját személyes ügyének tekintve.
Az építési költségekről a következő adatok adnak tájékoztatást:
Az alapköltség 300.000 pengőre rúgott; ehhez hozzájárult a volt Zichy-palota déli szárnyának alá alapozása, valamint régi épületszerkezeti elemek megerősítése és tatarozása folytán felmerült kereken 40.000 pengő, végül különböző, a munkálatok során előállott változások és többletmunkák következtében kerek összegben szintén 40.000 pengő, úgyhogy végeredményben mindennemű, a meglévő épületeket felölelő tatarozással együtt, az építési költség 380.000 pengőt ért el.
Ejtsünk szót a kivitelezésben résztvevőkről: kiknek a keze munkájáról sajnos kevés szó hangzott el régen, és manapság is egy-egy ünnepélyes átadáson, ahol a szalagokat átvágó ünneplő közönség oly ritkán említi azokat a személyeket akik tudásukat, szakmaszeretetüket, fizikai erejüket áldozzák egy város közösségének, akár több száz évig is fennmaradó építmények, szobrok megvalósításához.
Az építkezés központi irányítója, Schmidl Ferenc műszaki tanácsos volt; az ellenőrzést Molnár Tibor városi főmérnök végezte.
A város életében oly fontos szerepet betöltő városi Közművek igazgatója, Gelb Adolf műszaki főtanácsos, amellett, hogy a gépészeti berendezések felügyeletét látta el, szerelte fel az épületeket a hatásos külső és belső világítási berendezésekkel, mely munkálatban a Közművek üzemvezető főmérnöke, Páva Jenő okl. gépészmérnök működött közre.
Az épülettel kapcsolatos szobrokat Ohmann Béla szobrászművész, a közgyűlési terem freskóját nemessányi Kontuly Béla festőművész alkották.
A kivitelezési munkák munkanemenként voltak vállalkozóknak kiadva. Túlnyomó többségben székesfehérvári iparosok részére. A főmunkálatokat, vagyis az építőmunkálatokat Hermán és Maron okl. mérnök, építési vállalkozók hajtották végre. A cég részéről a munkálatokat Maron Árpád okl. mérnök vezette, akinek nagy gyakorlata, valamint értékes mérnöki és építészi szaktudása az építkezés lebonyolítása során számos nehézségen segített keresztül, s akinek minden tevékenykedésében a műszaki ember háttérbe szorította a vállalkozót. Lelkiismeretes és egészen kivételes szaktudású munkavezetője, Bencsik József, biztosíték volt a munkálatok lebonyolítása tekintetében.
A vállalkozó iparosok névsora: akiket egyenként kivétel nélkül elismerés illet meg s akik tökéletes felkészültséggel oldották meg a rájuk nehezedő nem mindennapi feladatot.
Asztalos munkák: Kornsee és Steiner. Lakatos munkák: Kéri József. Mázoló munkák: Fiál József és Balogh Gyula. Üveges munkák: Grósz János. Díszkovács munkák: Jungfer Gyula (Bpest). Szobafestő munkák: Weszely Ferenc. Acs- és parketta munkák: Noficzer József. Cserépfedő munkák: Takács József. Bádogos munkák: Schiller Sándor. Kőfaragó munkák: Müller Ernő (Süttő). Vízvezeték- és csatornázási munkák: Feldmann Mór. Központi fűtési munkák: Krén kályhagyár, valamint Macskássy Árpád, (Bpest). Villanyszerelő munkák: Szmatana József, (Bpest). Udvari kőburkolat: Brunner Ferenc, (Bpest-Üröm). Közgyűlési terem bútorai: Kléber György és Barsch János. Közgyűlési terem feliratai: Molnár Béla és Fery Antal iparművészek.
1938 Károly király-tér az átépített városházával
Átalakítás előtt: Károly király-tér felől, baloldalt a kétemeletes Zichy-palota, jobboldalt a Bierbauer- ház
Építészetileg kialakított egységes tömb, melyhez szervesen illeszkedik a Szent Anna kápolna.
A bontásra ítélt Bierbauer-ház és a Zichy-palota tűzfala
A belső udvar átépítés előtt és átépítés után
Városháza díszterme 1938
Átépítés előtt
Egy nagyon szép fotó a Károly király-térről a harmincas évekből, az átépítés előtti állapotot tükrözi.
Forrás: – Székesfehérvár és Vidéke Közlöny
– Magyar Mérnök és Építészegylet Közlönye
Nem gyűjtök lájkokat! Persze örülök annak, ha így nyilvánítasz véleményt. Ez az oldal költészettel és szépirodalommal foglalkozik. Létrehozásába, és működtetésébe befektetett munkát tiszteld meg egy megosztással, ha tetszett az, amit olvastál!
Kommentek