Nehrer György:
Az alábbiakban a Rózsaligeti Csitáry-kútról, és az elveszett álmainkról lesz szó. Miért írom ezt, és miért többesszámban? Azért, mert van egy régi mániám, nem csak nekem hanem még jó néhány korombéli műszaki, vagy nem műszaki kollégának is, ami lehet, hogy nem túl tudományos, de nagyon régóta motoszkál nem csak az én, hanem mások fejében is. Miről van szó? Nos, a vízről méghozzá a meleg vízről, vagy ha úgy jobban tetszik a termálvízről. Ha még közelebb lépünk a témához, akkor a székesfehérvári gyógyvizeinkről.
1985-ben, amikor a város kenyerét ettem, akkor kerültem közelebbi kapcsolatba a vizeinkkel, kútjainkkal. Több kút is van a városban, de talán senki nem tudja megmondani, hogy melyik kút a legöregebb? Erre sokan rávágnák, hogy a Királykút, pedig az biztos hogy nem. Ha most tippelnem kellene, akkor a Budenz-ház pincéjében lévő újabban feltárt kútra adnám a voksomat. Persze, ki tudja, hogy néhány év múlva milyen leletek kerülnek elő, amikor az is lekerül majd a dobogóról. Egy biztos, hogy Székesfehérváron jelentős múltja van a kutaknak és a víznek. A török időkben, 1664- ben, Evlia Cselebi, a híres török utazó ezt írta városunkról :”Székesfehérvárnak, (törökül Isztolni Belgrádnak) tizenegy szebil- khánéja, (csorgókútja) van. Melyek közül a híresebbek: a Karakas pasa csorgója, a Dizdar aga csorgója és a Hadzsai pasa csorgója.” A történészek feltételezik, hogy több fürdő is volt a török időkben. Ezek közül a Rüsztem pasa által építtetett lehetett a legrangosabb, a mai Jókai utcában. A városnak a törökök által való elfoglalása után mintegy 17 évvel épült, 1560 táján.”
Igazából nem ezekről, a múlt homályába veszett kutakról gondoltam írni, bár ezek megemlítése sem okozhat károkat a fejekben. Én amúgy sem vagyok szakavatott ismerője a régészetnek. Úgyhogy meghagynám ezt a feladatot nekik. A közelebbi múltunkról szeretnék inkább szólni. Az Árpád-kút-ról és az ún. Csitáry- kútról is. Előbbi a volt Köztársaság filmszínházzal szemben, a Várkörúton van/volt, Zsuzsanna forrás, György forrás neveken – azt hiszem, hogy már csak csapvíz csörgedezik belőle. Igaz, hogy a Rózsás kertben (Béke liget) Rózsaligetben, lévő Csitáry-kút sem ontja már valami bőségesen a vizet, pedig városunk lakosai szívesen fogyasztják. Kevesen tudják, hogy a hajdani Felmayer-féle kékfestőgyár, majd Pamuttextilművek Kikészítőgyára területén 1892-ben kazántápláló víz nyerése céljából, mélyfúrást végeztek. Közel háromszáz méter mélyen vizet találtak. Erről azonban a vegyelemzés megállapította, hogy sok mindenre jó, csak éppen kazánok táplálására nem. A “Felmayer-forrásnak” (Szent István forrás) a vize, ugyanis a legvasasabb víz volt az egész Osztrák—Magyar Monarchia területén. Különben, ez a kút volt talán az egyetlen, amely egy gyár területen működött. A harmincas években egy élelmes pesti vállalkozó palackozva hozta forgalomba. A második világháború után a szénsavas, nagy vastartalmú, igen üdítő vizet, a gyár dolgozói védőitalként fogyasztották és haza is szívesen vitték. A hatvanas évek végén az elavult berendezések felújítására nem volt pénz és a kutat lezárták. Gyerekkoromban számtalanszor megfordultam ott. Most, viszont nehezen tudnám pontosan meghatározni, hogy a Pláza, csillogó villogó földszinti előterének mely pontja alatt fojtja magába a szénsavas vizét a forrás? Az is lehet, hogy a parkoló alatt van.
Aztán 1935-ben megkezdődött a Rózsás kerti kút fúrása. A munkálatok közben változtak az esélyek, előbb úgy tűnt, hogy jó irányba, aztán később minden megváltozott…
Azért nem hagy békén ez a gondolat, mert a Dunántúlon 30 termálfürdőt számoltam össze, lehet, hogy ennél több is van, csak én nem tudok mindegyikről. Nem titok, hogy kutatgatok a régmúlt, és a közelebbi múlt dokumentumai között. Nem tudományos célzattal, hanem kizárólag szépirodalmi szempontok vezérelnek. Tetszik és lenyűgöz a XVII-XVIII század nyelvezete. De ez nem gátol meg abban, hogy ne vegyek észre olyan dolgokat, melyek negyvenkét éven keresztül meghatározták a mindennapjaimat. A napokban a szemem elé került néhány olyan rövid hír, aminek nem találtam meg a folytatását. Illetve találtam, de nem lettem tőle lelkesebb. Muszáj megnyitni, és elolvasni az alábbi dokumentumot, mert csak ezek után lesz érthető az, amiről a továbbiakban szólni szeretnék.
A Székesfehérvári Városszépítő és -védő Egyesület kérvényezte 2015-ben a Csitáry- kút felvételét a városi értéktárba, némi történelmi áttekintést nyújtva a kútról. Ezzel messzemenőkig egyetértek, de lássuk a beadványt.
http://www.albaarchivum.hu/hu/beerkezett-javaslatok/termeszeti-kornyezet-2/120-csitary-kut
Aztán a kezembe akadt egy 1929-es keltezésű cikk, vagy inkább nevezzük bírálatnak, ami egészen más fényben mutatja be a kutatásokat lezáró Pávay-Vajna Ferenc szakmai ténykedését. A cikk, hat évvel azelőtt íródott a nevezett úrról, mielőtt a székesfehérvári Csitáry kút fúrásának nekiálltak volna. Megjegyzem: a cikknek nem volt folytatása. Hacsak az nem, hogy Pávay minden kritika ellenére, – melyeket én nem tudok sem megerősíteni, sem cáfolni – geológusként, a lehető legmagasabb pozícióig jutott. Úgy tűnik, hogy a politika segítségével megkerülhetetlen tényező lett. Ezt a cikket is muszáj elolvasni, ha az igazságot kutatjuk. Az írás részletes tanulmányozása után, bennem erős kétségek merültek fel abban a tekintetben, hogy valóban fel kellett-e adni a fehérvári kút fúrását, vagy ez is csupán az illető úrnak egy szakmai baklövése, ami immár 85 éve béklyóba köt bennünket? Az alábbi linkre kattintva olvasható az eredeti bejegyzés, melyet nem akárki írt, hanem báró Nopcsa Ferenc akit
“1925. április 20-án a Magyar Királyi Földtani Intézet igazgatójává nevezték ki, e feladatát 1928. november 28-ig látta el. A több mint három év alatt megújította, újjászervezte az első világháború utáni években lelassult földtani munkálatokat,” korszerűsítette és felvirágoztatta az intézményt… ”
BudapestiHirlap_1929_04__pages421-422 Pávay-Vajna Ferenc
Most megint itt motoszkál a fejemben, hogy talán érdemes lenne ismét nekifutni ennek a meleg víz kérdésnek. A jelenkor modern technikai eszközeinek a bevetésével, nem csak vaktában tapogatózva. Tudom, nem olcsó dolog termálkutat fúrni, mai árakon 200-300 millió forint. Viszont ahol eddig belevágtak ott 6-7 év alatt megtérült a beruházás költsége. Szerintem a lehető legdrágább megoldás mindenképpen az, ha meg sem próbálunk tenni valamit. Vagy csak egyszerűen legyintünk rá. Megjegyzem, és utána is néztem: a Dunántúli kutak talpmélysége 700 m-2400 m között mozog. A győri termálfürdő kútja 2400 m. A Csitáry kút tovább-fúrási munkáit feladták, 1228 méter mélységben, mondván, nincs értelme. Holott, az 555 méter mélységben talált 42 fokos víz, már termálvíznek minősül.
A Friss Újság híreiben, 1935. július 25-én jelent meg az alábbi írás.
„42 fokos sós víz és gáz Székesfehérvárott
Székesfehérvár strandfürdője közelében ez év márciusában mélyfúrást kezdett, hogy meleg víz után kutasson. Kilencvenkét méter mélységben gyengén szénsavas vizet találtak, szerdán délben azután 555 méter mélységben 42 fokos sós víz és gáz kezdett szivárogni.
A gáz szagtalan és nem ég. Mind a vízből, mind pedig a gázból azonnal mintát küldtek a vegyvizsgáló intézetbe. Az esti órákban várják Pávay-Vajna Ferenc kir. főgeológus érkezését, aki a további munkálatokat irányítja.”
Kérdésem az, hogy valóban nincs értelme? Én nem vagyok sem geológus, sem pedig meleg-víz kutató és a szakmai hátteremet tekintve csak érintőlegesen foglalkoztam víz és csatornaépítéssel, többnyire utakat és házakat építettem. Ezért vízügyi szakemberek munkájából csatoltam ide néhány, talán megfontolásra érdemes gondolatot, bár ez a tanulmány alapjában véve a meleg-vizek elvezetéséről szól. A bevezető részben megfogalmazott gondolatok viszont általános érvényűek.
„Barabás Enikő, Rácz Gábor, Galambos Ildikó
Pannon Egyetem Mérnöki Kar, Soós Ernő Víztechnológiai Kutató-Fejlesztő Központ
8800 Nagykanizsa, Üllő u. 3.
Absztrakt
„A Pannon-medencében a litoszféra vastagsága mintegy 10 km-rel elmarad a világátlagtól, így átlagosan csupán 24-26 km vastag, ennek köszönhetően a geotermikus gradiens értéke kb. 4,5-5°C/100 méter, így 1000 méter mélységből 55-65°C közötti hőmérsékletű víz várható. A víz, mint hordozó közeg segítségével kiaknázható a Föld belső hője, továbbá a beoldódó ásványi anyagok miatt egészségügyi, balneológiai célokra felhasználhatóvá válik. Hazánkban a termálkutak száma 1300-ra tehető, melyből mindegy 800 kút működik A működő kutak mindegy harmadát használják balneológiai célokra termálfürdőkben…”
Lokálpatriótaként, Fehérváriként, negyvenkét évig műszaki területen dolgozó emberként nehezen tudom elfogadni azt, hogy amikor körülnézek a Dunántúlon, akkor mindenfelé meleg-vizes fürdőkkel találkozom, kivéve Székesfehérvárt, a királyok városát, a városok királyát, ahol a savanyúvíz már csak szivattyúval folydogál. Tudom, mert 1985-ben, a vízműves kollégákkal közös fejtörést okozott az elapadóban lévő Csitáry kút megmentése. Víz volt bőven, csak éppen nem jött fel a felszínre. Végül, egy mély-kút szivattyúval sikerült valamelyest javítani a helyzeten. Akkoriban felmerült egy új kút fúrása, vagy a meglévő bővítése, de mint ahogy az lenni szokott, nem volt rá pénz. A legnyomósabb érv, ahányszor csak napirendre került a termálvíz dolog a városnál, vagy a megyénél, mindig az volt a válasz, hogy a “neves kutató Pávay-Vajna Ferenc megmondta, hogy itt nincs meleg víz.” A kúton a kilencvenes évek vége felé történt még egy felújítás. Annak nem ismerem a műszaki paramétereit. Aztán a történelem átrohant felettünk és persze, azzal együtt a lehetőségeink is a múlt ködébe vesztek ugyanúgy, mint ahogy a termál vizünk 1935-ben. Ebben a kis írásban most ismét, és talán utoljára felteszem azt a kérdést, hogy nem kellene-e megpróbálni még egyszer? Minden értelmes választ el tudok fogadni, még azt is, hogy nincs rá pénz. Egyet nem tudok elfogadni, hogy Pávay-Vajna Ferenc ezt a témát örökre lezárta…
Forrás: – Kis Újság
-Városi Levéltár és Kutatóintézet
-Friss újság
-Budapesti Hírlap
-Pannon Egyetem Mérnöki Kar
Nem gyűjtök lájkokat! Persze örülök annak, ha így nyilvánítasz véleményt. Ez az oldal költészettel és szépirodalommal foglalkozik. Létrehozásába, és működtetésébe befektetett munkát tiszteld meg egy megosztással, ha tetszett az, amit olvastál!
Kommentek