Nehrer György:
Ebben a fejezetben az „Igazságügyi palota” történetével foglalkozunk. Azt hiszem, hogy kevés olyan Fehérvári akad, aki ne ismerné fel ezt a fényképet. Biztos,hogy nem azért mert olyan gyakran megfordult a falai között. Hanem azért mert nehéz lenne nem észrevenni ezt a hatalmas és központi helyen fekvő épületet.
De miért is volt szüksége a vármegyének egy új Igazságügyi palotára? Nos, azért mert a „székesfehérvári megyeházi börtön ép oly alkalmatlan és a berendezés hijával való, mint akár a pestmegyei, daczára annak, hogy a felügyelet a lehető leggondosabb, csak az nem szökik meg a ki nem akar.” (1895)
A megyeházi börtön lakói nappal az udvaron és a megyeház hátulsó földszintes épületében tartózkodtak, ahol gyékényfonással foglalatoskodtak. Éjjelre azután levitték őket a főépületben levő pincékbe, ahol a fogház még a kor higiéniai követelményeinek sem felelt meg. A rabok a pincében kialakított üregekben aludtak.
A város már több alkalommal jelezte az Igazságügyi Minisztériumnak, hogy az ügyészség, a királyi törvényszék, a járásbíróság és a börtönök helyiségei külön-külön is alkalmatlanok a feladataik ellátására, ezért egy centrális igazságügyi palota építésére lenne szüksége a városnak. A kormány a telket a várossal kívánta megvetetni drága pénzen, amikor a városnak erre nem volt fedezete. „Igy aztán minden marad a régi slendriánban ahogyan annak idején”
Így ír a korabeli sajtó ezekről a körülményekről:
1896.július 25.
Rabok szökése.
„A vállalkozó szellemű Affendakisz Periklesz legutóbbi kalandját megirigyelte két székesfehérvári rabkollégája, akik tegnap este a székesfehérvári kir. ügyészségnek a vármegyeházban elhelyezett börtönéből nagy élelmességgel, de annál kevesebb szerencsével megszöktek..
Tegnap este Székely János 21 éves, betöréses lopásért másfél évi börtönre, és Németh Ágoston 22 éves, több rendbeli lopásért két és fél évi fegyházra ítélt rab, a börtön padlásán felhalmozott sásnak a válogatásával volt elfoglalva. Az őr úgy látszik egy perczre eltávozott s ezt az alkalmat használta fel a két jómadár a szökésre. Áttörték azt a tűzfalat, amely a padlást a főispán szénapadlásától elválasztja s az erős gyékényfonatokat a szénapadlás egy gerendájába megerősítvén, kibontották a tetőt, s a nyíláson az egyik rab Székely János kimászott, és a megyeházat a csendőrségi parancsnokságtól elválasztó közbe, – az alatt mialatt a szuronyos őr a másik fronton járkált – leereszkedett s ott futásnak eredt.
Ezt a manipulácziót a csendőrparancsnoksági épületben lakó csendőrőrmester felesége s egy Németh nevezetű szabó észrevették s azonnal zajt csaptak, amire a napos fogházőr Szép János kiszaladt, s a menekülő rab után futott.
Óriási hajsza támadt. Székely János a Kossuth utczán keresztül a Budai útra s onnan a csatornapartra iramodott és már-már elmenekült a fogházőr elől, mikor egy honvéd tisztiszolga lefogta és a fogházőrnek átadta. Ezalatt a másik rab Németh Ágoston, aki nem merte a társa példáját követni visszamászott a padlásra s ott elbújt. A szökést megkönnyítette volna az, hogy a két rab a padláson talált polgári ruhákba öltözködött. Az esetről azonnal jelentést tettek Juraszek János királyi alügyésznek, aki azonnal intézkedett, hogy az egész megyeházat honvédekből álló őrség körül állja. Egyúttal fegyveres fogházőrök felmentek a padlásra, a kirepült madarat megkeresni. A nagyreményű szökevény azonban a gondos keresés daczára a padláson felhalmozott holmik közt úgy elbújt, hogy nem tudták megtalálni s minthogy közben teljesen besötétedett s lámpával a padlásra menni nem volt tanácsos, abbahagyták a keresést s az őrséget meg szaporították még a tűzoltósággal, nehogy, ha a rab felgyújtaná a padlást valami nagyobb baj történhessék. Németh Ágoston azonban csakhamar megunta a bujkálást és éjjel 10 óra felé már jelentkezett a padlásajtónál.
A két szökevényt megvasalták s az alügyész azonnal megindította a vizsgálatot, amely hivatva lesz kideríteni, hogy a rabok szökésében kit terhel mulasztás.”
Lokális érdekek:
Vízvezeték, új városház, igazságügyi palota, árvaház, Fehérvár—bicskei vasút, aggintézeti ház, köztisztasági intézkedések. Ilyen feladatok előtt állt a város 1896- ban. A millenniumi emlékünnepek örömnapjaiban minden komoly munka szünetelt, aztán jöttek a hétköznapok és a megoldásra váró feladatok továbbra is nyomasztották a város vezetését.
1898-at írunk és még mindig nem született megnyugtató megoldás az Igazságügyi palota és a börtön kérdésében. Hiába hangzik a panasz évek óta, hogy a megyei székházban elhelyezett fogház s földalatti zárkák valóságos átkai a megtévelyedett egyéneknek. Akit balvégzete e helyekre juttat, legyen bármily egészséges s erős testalkatú, a helyiségek rossz levegője s a nedves falak tönkre teszik, és fogságuk színhelyét legtöbb esetben, mint egészségileg s testileg nyomorékká tett egyének hagyják el. E régóta létező — s a humánus elvekkel teljes ellentétben álló bajokon a királyi ügyészek már több ízben iparkodtak segíteni — de fájdalom, minden igyekezetük hajótörést szenvedett.
A régi bajt kitűnő képzettségű királyi ügyész dr. Fittler Bálint óhajtja orvosolni s e végből egy helyes alapon nyugvó “feliratot” szerkesztett és azt a városi közigazgatási bizottsági ülésen előterjesztette. A bizottság tagjai élénk helyesléssel fogadták, és a levelet elküldték a minisztériumba.
1901-et írunk: Az Igazságügyi palota és a börtön kérdésében előrelépés mutatkozott, mert július 3-án megtartották az építési munkák „árlejtési tárgyalását” Mai szóhasználattal versenytárgyalást, az ajánlatot adó cégek jelenlévő képviselőivel. Az építést felügyelő bizottság Daróczy István királyi táblabíró, törvényszéki elnök vezetésével ült össze s tagjai: Ujházy Sándor kir. főügyész helyettes, Varga Gyula műépítész, az épület tervezője, és Gadits György főmérnök, az Állami Építészeti hivatal képviselője, jegyző Kenessey László. — A vállalkozók és azok küldöttei teljesen megtöltötték a törvényszék elnöki termét s az érdekelt közönség szorgalmasan jegyezte a konkurens cégek ajánlatát. A kivitelezési munkákra húsz ajánlat érkezett. Budapest, Tata, Simontornya, Szeged, Komárom, Arad, Székesfehérvár városokból. A legolcsóbb ajánlatot Weil Rezső mérnök-vállalkozó tette Komáromból. Egy érdekes momentuma volt a tárgyalásnak: Weil az árlejtési tárgyalás után felment Daróczy elnökhöz tisztelegni, ahol azt a nyilatkozatot tette, ha a szerződést megkötheti, akkor a kivitelezési munkákat helybéli iparosokkal végezteti.
Az elnök válasza: ezt el is várja, különben a szerződésnek egy ilyen irányú pontja is van, s az építésre felügyelő bizottság — előre kijelenti — azt szigorúan ellenőrizni fogja.
Weil ténykedésén a székesfehérvári vállalkozók felháborodtak és bejelentették, hogy közvetlenül a miniszterhez fordulnak. Az egyetlen székesfehérvári generálkivitelező a Bernstein és Káldor cég 3,2 % százalékkal tett drágább ajánlatot, mint Weil s most a cég a miniszterhez folyamodik az építés elnyerése iránt, azzal érvelvén, hogy miután az árlejtés kiírásánál köztudomású volt a miniszter ama intenciója, hogy helybeli iparosok nyerjenek munkát, ő a székesfehérvári iparosok költségvetése alapján tett ajánlatot. A helybeli iparosok pedig azért támogatják az ilyen irányú akciót, mert a Bernstein- cégnél a személyi összeköttetésen és megbízhatóságon kívül tárgyi garanciák is vannak az iránt, hogy tényleg helybeli kisiparosokkal fogják a munkákat végeztetni. Bernstein itt lakik, itt él, egyéb szerződései és üzleti viszonyai ide kötik. A csalódott iparosok, akik attól tartanak, hogy ismét minden valamire való keresettől elesnek, ezért inkább a Bernstein cég ajánlatát óhajtanák elfogadni.
Hosszú huzavona után végre zöld utat kapott az Igazságügyi palota és a börtön megépítése. Akár, még a jelennek is szolgáló sok tanulsággal. A lokálpatrióta vállalkozók és városvezetők példamutató kiállása egymásért és a városunkért követendő magatartás lehet(ne)
1902. október 20-án eljött a nagy nap és elkészült az impozáns épület, mely azóta is szolgálja Jusztíciát. Ki építette fel ezt a szép palotát? Azt az ünnepélyes átadásról készült részletes leírásban megtaláljuk. Ajánlom az alábbi cikket nyelvezete, részletessége miatt, már csak azért is mert ez a fajta újságírás sajnos mára feledésbe merült. Sok ismerős névre bukkanhatunk a meghívott vendégek között, akiknek az utódai, közelebbi távolabbi rokonai, ma is itt élnek közöttünk.
Az alábbi linkre kattintva olvasható az újság.
Az Igazságügyi palota felavatása
A palota építése közben történt: a Székesfehérvár és Vidéke c. napilap 1902. április 8-i számában a székesfehérvári igazságügyi palota építésénél kirobbant sztrájkról tudósítja olvasóit.
“— Stryke az igazságügyi palota építkezésénél. A helybeli törvénykezési palota építésénél, melyet a Bernstein-Káldor czég eszközöl, immár harmadszor emeli fel fejét a strykenek hydrafeje. Súlyosabb természetű zavargások nem fordultak elő ezen munkás mozgalomban, mégis elütő jellemvonással bir ez az ipari életben megszokott strykektől. Gyökerező oka ennek ugyanis nem azon körülmény, mintha az építkező vállalkozók nem méltányosan bánnának el a munkások igényeivel, hanem az általános munkátlanság és a kenyérkereset hiánya. Azok az okok, a melyek ezen közgazdaságilag rég ismeretes tényezőkből előállottak, már csak másodlagos folyományok, de mindenesetre olyanok, a melyek nem a czég jóakaratán múlottak.
Az igazságügyi palota építkezésénél tegnap reggel a munkások abbanhagyták a munkát. Egy Lyakusits János nevezetű munkás bujtogatta már korábban társait, hogy ne engedjék azt, miszerint a cég a Budapestről és Zircről hozatott és fassade- (ciráda) munkát végező 5 munkásnak nagyobb bért adjon (3-20 kor.) mint a helybeleiknek s aztán a munkások direct azt követelték, hogy vidéki munkást egyáltalán ne is alkalmazzon. (Megjegyezzük, hogy fassade-mun- kások nincsenek is helyben.) Kívánságaik végre abban csúcsosodtak ki, hogy a vállalkozók minden munkásnak napi 60 fillérrel emeljék fel munkabérét s az idegen munkásokat bocsássák el. A cég részéről általánosságban mindkét kívánság teljesíthetetlen lévén, a stryke kezdetét vette. Annyit mégis megígértek, hogy a jobb munkások 3 kor. 20 fillért fognak kapni naponta, a gyengébbeké pedig a régi rendben marad meg. A stryke-ot különösen az a körülmény mérgesítette el, hogy a 400 fehérvári kőmives közül összesen 200 munkásnak van csak munkája, mig a többi kenyér nélkül van. Ez utóbbiak voltak azok, a kik sürgetőleg kérték a ezéget, hogy őket is alkalmazza, ami pedig lehetetlenség. Úgy látszott, hogy a stryke-nek a mai reggel véget vetettek, mert a tegnapi megállapodások értelmében a munkásoknak ma munkába kellett volna állniok. Ám a munkanélküliek újból az épülethez csoportosulva, a munkába állottakat fenyegetésekkel vonták el munkájuktól, úgy, hogy a stryke-ot még a jobb érzelmű munkásoknak is folytatniok kellett. Ma úgy állnak a viszonyok, hogy a czég, mivel az épület elkészítésére záros határidő alatt van kényszerítve, ha a stryke folytatódnék, idegen munkásokat alkalmaz az építkezések befejezésére. Mindenesetre előnyösebb lenne azonban ennél az, ha a további bujtogatásoknak a rendőrség elejét véve, a vállalkozóka helybeli munkások érdekeinek csorbulása nélkül a régi munkásokkal folytatnák az építkezési munkálatokat, annál is inkább, mert ezekben a jó szándék és akarat megvan erre.”
Forrás: Székesfehérvár és Vidéke Közlöny (1886-1902)
Nem gyűjtök lájkokat! Persze örülök annak, ha így nyilvánítasz véleményt. Ez az oldal költészettel és szépirodalommal foglalkozik. Létrehozásába, és működtetésébe befektetett munkát tiszteld meg egy megosztással, ha tetszett az, amit olvastál!
Kommentek