Nehrer György:
A fürdő 1905 ben
Ez a fejezet az Árpád- fürdőről szól. Semmiféle elvont tudományos dologgal ebben az írásban nem fognak találkozni, inkább amolyan kíváncsiskodó belekukkantás a múltba. Az írás létrejöttében nincs szerepe a véletlennek, hiszen ez év decemberében lesz 115 éve, hogy megnyitotta az ajtaját a fürdő a székesfehérvári, és az idelátogató gyógyulni vágyó emberek előtt. A másik apropója ennek az írásnak az, hogy 10 évvel ezelőtt adták át ismét a felújított épületet a vendégeknek. Szóval, kettős évfordulót is ünnepelhetnénk akár. De minek az a sok ünneplés? A közmondás is úgy szól, hogy „sok beszédnek sok az alja.” Úgyhogy, én nem is szaporítanám tovább a szót a bevezetőben.
Hogy kezdődött?
1904.májusában a székesfehérvári pénzintézetek a város tulajdonát képező régi katonai élelmezési-raktár telkéből 1200 négyszögöl területet vásároltak egy új fürdő létesítésére. A telekeladás jóváhagyása megtörtént, s kedden (május 3-án) megalakult 300.000 korona alaptőkével az Árpád-fürdő részvénytársaság, melynek elnöke dr. Fanta Adolf lett. Alelnök: Molnár Béla, Igazgatósági tagok: dr Eisenbarth Károly, Hübner Károly, dr Kövessy István, Kaltneckert Márton, Pápay Nándor, dr Schlamadinger Jenő, Vértesy József és Wertheim Ármin. A fürdő tervezete már elkészült s a kútfúrásokat néhány napon belül megkezdték.
A folytatás:
Az Árpád-fürdő a város közepén, a Kossuth utcában épült fel.
Székesfehérvár városának díszét képező épület belső berendezése Hübner Jenő budapesti országos nevű műépítész munkáját dicsérete, az ő tervei, az ő eszméi nyertek abban méltó megvalósítást.
A kivitelezési munkák technikai része Hegyi és Fried budapesti építészekről szól elismerőleg, amelyből az iparos munkákat illetően Nyáry Gábor asztalos, Márkus Simon Özvegye és Fia lakatos, Schnetzer Nándor üveges, Hirschorn szobafestő cégek keze munkáját dicsérik.
A város közönségének egy régi óhaja valósult meg a fürdővel. Az Árpád-fürdőnek a megnyitását türelmetlenül várták,és az ott megforduló közönség állandó kíváncsisággal tekintett a valóban impozáns épületre. Az átadás viszont többszörösen is halasztásra került. A munkálatok és az elkészült építmény bemutatott eredménye fényesen megfelelt a hozzáfűzött reményeknek. Sőt, a korabeli vélemények alapján határozottan állíthatjuk, hogy jóval a várakozásokon túl, felülmúlta azokat.
„A művészi tervezésnek, kiváló ízlésnek, a jeles iparnak dicséretes munkája az a pompás kép, mit az Árpád-fürdő belseje a szemlélő elé tár. A Kossuth-utcára néző impozáns épületnek a külseje sok szépre enged következtetni a belépő előtt. Ám a belsőnek csínja, ízlése, kényelmi, úri berendezése felülmúlja a külső képet. Vetekedve múlják egymást felül a porcellán-, keramit-, salon medencék egyszerű eleganciája, a gőzfürdő fényes pihenőtermével, a bazenek kettős kupolatermének impozánsága a belépő csarnok gyönyörű stíljével, vagy a gépházak nagyszerűsége a víztartó medence nagyszabású méreteivel. Emellett a sajáttelepű fényes villanyvilágitás, az egyenletes gőzfűtés mindenfelé, ez utóbbinak csövei mindenütt a helyiségek alatt vannak vezetve úgy, hogy a Iegkritizálóbb szem sem vehet észre semmit a külső csin, az elegáns jóizlés rovására.”
Az első kapavágást követő tizenkilencedik hónapban eljött a nagy nap, és 1905. december 31-én vasárnap reggel 6 órakor átadták a fürdőt a rendeltetésének.
Utoljára, de nem utolsó sorban meg kell említenünk a helybéli három pénzintézetet: a Fejér Megyei Takarékpénztárt, a Kereskedelmi Bankot és a Székesfehérvári Takarékpénztárat, amelyeknek a vállalkozása, mondhatjuk áldozatkészsége tette csak lehetővé ennek a gyönyörű fürdőnek a létrehozását. A három pénzintézet igazgatója : Kalteneckert Márton, Pápay Nándor és elsősorban Hübner Károly fáradhatatlanul dolgoztak a munkálatok alatt felmerült nehézségek leküzdésén.
A hétköznapok:
„E gőzfürdőnket, melyre mi székesfehérváriak büszkék lehetünk, még nem látogatják elegen. Népességünk zöme, – nem hiszem, hogy tartózkodik tőle, – de nem ismeri. Itt nyilvánul meg ismét az a régi igazság, hogy a tömeget a maga előnyére és hasznára is ki kell tanitani, hogy a közönséget nevelni kell arra, hogy a test rendszeres tisztítását élvezetnek, a fürdést testi és lelki szükségletnek érezze, a komfortot és művészi környezetet becsülni, szeretni tudja. A fürdés, — különösen mikor a hideg és meleg fürdők, a zuhanyok rendszeresen váltakoznak, — nem puhit el; a fürdő fényűzése nem teszi nagyigényüekké, nem teszi elégedetlenekké az embereket: jó nevelő hatása kétségbevonhatatlan.”
A fürdő kihasználatlansága sok fejtörést okozott az igazgatóságának. Azt szorgalmazták – elsősorban a főreál iskola tanárainak bevonásával – hogy hozzáférhetőbbé kell tenni az ifjúság számára, melyből a város jövendő polgársága lesz. A diákok addig is kedvezményes árban részesültek, de egyrészt, mivel a diákságnak szabad ideje kevés volt, másrészt, mivel a felnőttek közt feszélyezve voltak, és zavarólag hatottak, így nem nagyon használták a fürdőt. Az igazgatóság a tervei szerint új intézményt létesített: a „Diák-fürdő“ intézményét. A fürdési rendben szabadon hagyott délutánok egyikét átadta az iskoláknak, hogy azt kényük-kedvük szerint használják fel a diákok rendszeres fürösztésére.
„Kiknek egyike-másika tán életében nem élvezte még a fürdő gyönyöreit, ezentúl havonként fog rákerülni a sor. Az iskolák vezetősége hozzáférhetővé fogja tenni ezt a luxust a legszegényebb gyermekeknek ingyen. Tanári felügyelet alatt e “Diákfürdők” egyik eszközévé lesznek az iskolák testi nevelésének; a helybeli népességi és lakásviszonyok közt valódi áldásává lesznek a népnek, de a házi fürdőket nélkülöző úri osztály gyermekeinek is.”
Eltelt 105 év:
Két világháborúval és egy 1956-os forradalommal, ami nem múlt el nyomok nélkül sem a lelkekben, sem az épített környezetünkben. Hatalmas társadalmi és kulturális változásokon ment keresztül az ország. Néha jó irányban haladtunk és építettünk, néha rossz irányban; olyankor értelmetlenül romboltunk. Romboltuk az épületeinket, a múltunkat, közben pedig megfeledkeztünk a jövőről, a ma generációjáról. Nem gondolnám, hogy minden haszontalan és káros volt. Talán nagyobb odafigyeléssel, ma ritkább lehetne a “panelerdő” és talán több lehetne az élhetőbb családi ház. Szerencsére az Árpád- fürdő nem jutott erre a sorsra, bár voltak olyan nézetek, hogy műszakilag menthetetlen.
Aztán 2010 márciusában Warvasovszky Tihamér polgármester 1905-ös tudósításból idézett: a Fejér Megyei Napló annak idején arról számolt be, hogy a frissen átadott Árpád- fürdő bizony az ország legelegánsabb vízi létesítménye volt. Mint a város polgármestere elmondta, sokan nem hittek abban, hogy az évszázad végére leromlott épület valaha ismét felújítva várja a fürdőzni vágyókat.
„- Az Árpád- fürdő nem a régi „közfürdő” funkciót tölti be ezentúl, erre már csak azért sincs lehetősége, mert az eredeti kabinsorban mindössze hatvankét férőhely van. A „tömegfürdő” helyett tehát minden értelemben exkluzív fürdőt alakítottunk ki, ezt jól mutatja például a nyitva tartás is: délután ötkor nyitunk és akár hajnali egy óráig is kényezteti a vendégeket Magyarország első elit, királyi fürdője. Hét végén pedig reggel kilenctől kezdődik az élet nálunk – fogalmazta meg Kovacsics Imre, a fürdő szakmai igazgatója, egyben a Spa Hungary Holding Zrt. elnök-vezérigazgatója a patinás fürdő „újkori” küldetését.”
Mint elhangzott, az átadást követően néhány napos próbaüzem következik, és 2010 március 25-én nyitja meg a kapuit a komplexum, ahol egy teljesen új, háromszintes wellness- részleg is várja a látogatókat.
Ez a kis visszatekintő eddig tartott.
Forrás: – Fejér Megyei Hírlap (Házi Péter 2010.03.12.)
– Budapest c folyóirat „Vendégoldal” (Cs.I. 2005.04.)
– Székesfehérvár és Vidéke Közlöny (1904-1910)
Nem gyűjtök lájkokat! Persze örülök annak, ha így nyilvánítasz véleményt. Ez az oldal költészettel és szépirodalommal foglalkozik. Létrehozásába, és működtetésébe befektetett munkát tiszteld meg egy megosztással, ha tetszett az, amit olvastál!