Néhány nap, és ismét a nemzeti gyászunkat kell megélnünk, immár századszorra. Hosszú idő ez a mai kor fiataljainak, és olyan távolba vesző múlt, amivel talán sokan nem is foglalkoznak.
Felidézni a múltunkat; nekünk, a vérzivataros XX. évszázadban születetteknek kötelességünk. Ha nem is kötelességünk, de mindenképpen feladatunk, hogy az utánunk jövő generációknak kapaszkodókat adjunk. Nehéz feladat ez, hiszen a mi huszadik századunk két világégést adott a világtörténelemnek, melyből a magyar nép sem maradt ki. Hazánk területének kétharmada szomszédaink kezébe került. Lesz-e valaha igazság e földön? Azt nem tudom. Azt viszont tudom, hogy apai nagyszüleim, apám és testvére földönfutóvá, hontalanná, menekültté váltak. Teher pályaudvarokon napjaikat tengető nincstelenek lettek. Hátuk mögött hagyva egy élet munkáját, vagonlakókként kellett újrakezdeniük az életet. Akiknek a családját az országrészek elcsatolása nem érintette, azokban kevésbé rögzült ez a fájdalom. Nekik, falun vagy városon ott voltak a rokonok, ismerősök, barátok, akikkel ezeket a kegyetlen időket átvészelték. Nem lehet felróni bűnként senkinek azt, hogy nincs benne elég empátia a határainkon kívül rekedtekkel szemben. Nem lehet, mert az ő családját nem érintette, így, ezt a tragédiát tovább sem adták a következő generációnak. Az ő lelkükbe ez nem égett bele. Néha azért bosszant, amikor a határainkon kívül élő honfitársainkat Románnak, Szerbnek, Szlováknak, Ukránnak hívják. Valóban, az irataikban tényleg ez áll. Viszont jó lenne, ha képes lenne mindenki elfogadni azt, hogy más az, ami a papírokon szerepel és más a lélek és a nyelv.
Nem vagyok történész, nem vagyok író, publicistának sem tartom magam. De itt élek-e földön, mely szülőföldem és hazám. Állampolgárként tartom kötelességemnek azt, hogy írjak a múltról a gyerekeinknek, az unokáinknak a következő generációknak.
Olvasgattam a korabeli sajtót, amik e tragikus napon jelentek meg. Most megosztok közülük néhányat. Azt hiszem ez a százéves időutazás mindenki hasznára válik.
A címekre kattintva megnyílik az eredeti dokumentum (Arcanum)
BudapestiHirlap_1920_06__pages17-21
PestiNaplo_1921_07-1540250263__pages90-90
Nem gyűjtök lájkokat! Persze örülök annak, ha így nyilvánítasz véleményt. Ez az oldal költészettel és szépirodalommal foglalkozik. Létrehozásába, és működtetésébe befektetett munkát tiszteld meg egy megosztással, ha tetszett az, amit olvastál!
Kommentek