László Zsolt:
Eső után
„Eső után köpönyeg…!” De talán mégse. Minden történet igaz. Ami sosem történik meg, az is valósággá válhat. Így eső után a giliszták nem kívánkoznak köpönyeg után. Nemüket illetően pedig elmondható róluk, hogy szabadon választhatnak. A szabadság pedig nagy dolog. Alexből lett Alexandra nevű gilisztánk éppen egy langyos tócsában hevert, amikor a plakátragasztók ragasztós bödönökkel, kefékkel és mindenféle igazán hasznos eszközzel próbálták az esőben lepergett plakátokat újra visszaragasztani. Alexből lett Alexandránk ezért nagyon sértve, mozgásában gátolva érezte magát. Szó- és gondolat szabadságjogával élve a megadott zöld számok egyikén bejelentést kívánt volna tenni, de nem lévén füle és szája, ez sajnos elmaradt. A sikertelenség frusztrálttá tette. Nem létező agyféltekéiben azért megfogalmazódott egy-két gondolat a puhatestűek emancipációjáról és a benzinárak állandósuló változásairól. A migráció kérdései, tanulságai nagyon felizgatták. Olyannyira, hogy elfelejtett önmagával szeretkezni. Elhagyta a reggelit, majd az ebédet és a vacsorát is. Végül éhen halt és a kiszáradt pocsolyában mereven szagló testét a plakátragasztók humuszossá taposták. Ez a körforgás és a magas szintű gondolkodás esszenciális lényege, és ennek felismerése vezet el a szabadsághoz.
Jut eszembe, ahogy a naptár átírt lapjait forgatom, hogy az idén még nem voltam szabadságon, és ezzel jó pár lehetőséget mulasztottam el. De hát, így van ez. Eső után köpönyeg…
Nem gyűjtök lájkokat! Persze örülök annak, ha így nyilvánítasz véleményt. Ez az oldal költészettel és szépirodalommal foglalkozik. Létrehozásába, és működtetésébe befektetett munkát tiszteld meg egy megosztással, ha tetszett az, amit olvastál!
Kommentek