„Apjuk!” Szomorú ez a madár! Miért Anyjuk? Hát nem látod, hogy raboskodik abban a kalitkában? Engedjük ki. Körberepül párat és majd visszamegy a helyére.
Cuci a hím papagáj a lengyel-piacról került a nyugdíjas pár háztartásába az 1980-as évek végén, még karácsony előtt. Apjuk kint járt a piacon. Havas eső esett, mindenki jól beöltözötten járta körbe a kirakodók asztalait. A piac sok minden kínált, a lengyelek zanzáztak, de mégis becsülettel adtak volna el mindent értékben és érték alatt is. Apjuk úgy gondolta, hogy valamit vennie kell, mert szereti a lengyeleket és a lengyel-piac amúgy is mindenkinek kedvez. Apjuk valójában nem tudta mit akar. Ment és tülekedett a sok bóvli között. Már dél felé járt és oszladozni látszott a keresők és kereskedők tömege. Akkor vette észre Cucit a hím papagájt.Egy kicsi kalitkába volt bezárva, a farka tolla kilógott a rácsok közül. Ázott, a kereskedő kint felejtette a sátorfedél alól. A piacozó már nagy szatyraiba pakolt vissza, amikor Apjuk odaért. Cuci a papagáj éppen akkor rikoltozni kezdett, félt, fázott, nem tudni, de Apjuk elérzékenyült és megsajnálta a havas ketrecben ülő madarat. Lengyel barátunk örült az ígérkező alkunak, hiszen madarával amúgy sem tudott volna mit kezdeni. Apjuké lett végül is az ázott madár. Asszonypajtás nem fogadta felhőtlen örömmel a jövevényt. Apjuk dadogva adta elő mentségül azt, hogy ő valójában a lengyel baráton próbált meg segíteni és megsajnálta a hóban ázott madarat. Így lett Cuci családtag. A hím papagáj eleinte élvezte a szoba csendjét, melegét és rendszeres, jó minőségű vegyes-magos ellátást. Anyjuk is megszerette a madarat. Naponta többször is bedugta hozzá tömpe kisujját. Csücsörített neki és esténként beszédtanítás ürügyén félórákat traccsoltak egymásnak. De jött a tavasz és Cuci egyre többet gubbasztott fölborzolt tollazattal a sima keresztlécen. És eljött a tettek ideje. Cuci szomorúságát oldván kitárult a kalitka ajtaja. A madár bizonytalanul totyogott ki a kalitkából, majd a nyugdíjas házaspárt meglepve hirtelen körözésbe kezdett a szobában. Pár röp-vágta után Cuci a családi örökségből visszamaradt nyitott almárium fölső polcán landolt. Gombszemét boldogság iránytűjeként vetítette a nyugdíjas házaspárra. Értelmes fejét forgatva többször is pottyantott az almárium sötétbarna fényes polcára, majd fekália-maradványának kupacait hátrahagyva tett még két kört a szobában és visszatért a kalitkába. Ismét a boldogság ideje jött el. Cuci naponta röpülhetett egyet szabadon, de az almáriumot sosem hagyta ki. Pottyantásainak nyomait mindig és pontosan meghagyta a százéves almárium polcán. A napi röptetés rendszeressé vált, mint az esti séta, vagy a vasárnap reggeli mise. Cuci már tenyérből is evett, ráröppenhetett Apjuk és Anyjuk vállára, fejére. Nélkülözhetetlen családtaggá vált. És eljött egy újabb ősz. Cuci elszomorodott, tollát borzolta és a napi kirepüléseket is kezdte kihagyni. A nyugdíjas házaspár napi programját már-már majdnem átírta. A madár egészségi állapotát szükségesnek látta a házaspár felülvizsgáltatni. Az állatorvosi magánrendelésen Cucit alaposan megvizsgálták. Az állig fehérben és zöld arcmaszkban diagnózist állító állatorvos kóros vitaminhiányt állapított meg és szépiarudak beszerzését is javasolta azzal, hogy ha ez a kúra három hét után sem vezet eredményre, akkor Cucinak a kúra folytatása mellett női társra lesz szüksége. A vizitdíj és madárvitaminok szépiákkal együtt Apjuk nyugdíjának jelentős részét vették igénybe. De Anyjuk vigasztalón közölte, hogy Cuci családtag és hó végén legfeljebb nem esznek húst, Apjuknak pedig reggelente nem kell Népsportot olvasnia a WC-n. A kúrát következetesen betartották. Cuci időnként kirepült. Dolgát a százéves hímes almárium felső polcán elvégezte és visszarebbent a helyére. A házaspár érezte, hogy a helyzet sokban javult, de valami még sincs rendben. Egészség van, de boldogság még sincs! Anyjuk kiadta a parancsot. Egy egészséges hímnek kell a pár! Apjuk, ahogy tetted akkor, most is tedd úgy! Menj a lengyelekhez, nekik, vagy az akkori barátodnál talán akad még egy ilyen madárka. A lengyelek mégis csak büszkébb madarat adnak majd neked, mint holmi helyi kisállat-kereskedő kufár. És vannak csodák! Apjuk ugyanazon a helyen lelte meg lengyel árusítóját, mint másfél évvel azelőtt. A lengyel is fölismerte. Barátom! Maga az, aki megmentette közös madárkánkat annak idején a télben! Apjuk előadta vásárlási szándékainak okait és célját. A kimondhatatlan nevű lengyel barát ujját fölemelve tört, de már érthető magyar nyelven közölte, hogy van egy elárvult madárkája és a Jó Isten hozta ezt a találkozást össze megint, mert utoljára jött a piacra. Lengyel-honban győzött a szabadság és lassan talán végleg haza kell térnem. A kicsi ázott-fázott madár két vodka elfogyasztása után előkerült. A kalitka nem kell! Közölte Apjuk. A lengyel magyarbarát gesztussal közölte, hogy a madár mehet kalitka nélkül is, de csak egy antennás rádiósmagnóval együtt. Ehhez ad pót elemet. A készülék hat góliát elemmel működik. A barátság az barátság, az üzlet az üzlet! A madárka kapott egy papírzacskót a több kilós rádiósmagnó egy nylon-szatyrot. Apjuk bizonyságra törekedett a madár nemét illetően. A lengyel barát teljes bizalommal és meggyőződéssel közölte, hogy a papagáj tökeit nem látja, ezért csak nőstény madár lehet. Apjuk a vodkától kissé lebegve a rádiósmagnós szatyrot többször falhoz, korláthoz verve ért haza. A madarat jobb zsebében tartva viszont nagyon őrizte. Otthon Anyjuk eltekintett a lengyel-magyar barátság okozta szeszes alkutól. A kis papírzacskóból úgy bontotta ki a papagájt, mintha abból a jövő röpülne ki. A két kicsi madár egymásra talált. Cuci társa a Muci lett. A világtörténelem és a lengyel vodka kapcsolati rendszere okán a találomra vásárolt hím egyed és a találomra vett nőstény egymásra találhatott. A béke ismét betöltötte a panellakást. A rádiósmagnó egy méteres antennájával kiválóan közvetítette Varsó és Moszkva adásait. Időnként a másik adók mellett csak egy fölismerhetetlen magyar adó volt fogható, ott viszont naponta csak aPa-Dö-Dö együttes Bye, bye Szása című zenéje hangzott föl. És a világtörténelem alakulásának, országunk sorskérdéseinek komoly fordulatait követően Apjuk,Anyjuk a boldogság permanens folyamatában élik Cucival és Mucival életüket. A madarak költöttek és minden nap megteszik a napi röpülésüket a szobában. A rádiósmagnó még mindig működik. Varsó hangja nem hallható, és a Pa-Dö-Dö „Byebye Szása zeneszám sem ismétlődik manapság, viszont Moszkva orosz nyelvű híradásai minden este teljesen váratlanul törnek ki a készülékből a szomszédok hallását sem izgatva már. A nyugdíjas házaspár boldog, most már a két madár szabadon üríthet minden kirepülése során a százéves almárium polcain, de ez már valójában senkit nem érdekel, mert a tárgyak tönkre mehetnek, megrondulhatnak és koruk érdektelen. A lényeg a boldogság. A bizonytalan jövő meg lényegtelen.
Nem gyűjtök lájkokat! Persze örülök annak, ha így nyilvánítasz véleményt. Ez az oldal költészettel és szépirodalommal foglalkozik. Létrehozásába, és működtetésébe befektetett munkát tiszteld meg egy megosztással, ha tetszett az, amit olvastál!