Nehrer György: Engedetlen
Nem szeretem azokat a könyveket, amik úgy kezdődnek, hogy X.Y. válogatott művei. Nekem ne válogasson senki a saját ízlése alapján! Majd válogatok én magamnak, ahogy nekem tetszik. Miért pont azokat a történeteket kellene olvasnom, amik politikai, vagy ilyen olyan esztétikai okok miatt a válogatónak éppen szimpatikus volt? Ne akarjon nekem senki Istent játszani, hogy megmondja… Nekem mi a jó, és mi a rossz! Mindig ilyen voltam, ezért aztán bosszúból nem is olvastam el ezeket a műveket, illetve elolvastam, csak nem akkor, amikor azt kötelezően előírták. Aztán kihívtak felelni, és a tábla előtt a nagy író másik történetét adtam elő, amire végül kaptam egy nagy egyest. Merthogy nem az számított, hogy engem érdekel az irodalom és olvasok is, hanem az, hogy szót fogadok -e? A szófogadás, az valahogy belőlem genetikailag hiányzik, kimaradt a nagy genetikai spirálból. Valaki kifelejtette, úgyhogy ez nem az én hibám, csak én szenvedtem miatta mindig. A társadalmak, a családok, a kisebb közösségek is a szófogadó egyedeket kedvelik. A politika, az meg főleg! Most már ki a fenét érdekel ilyesmi, ennyi évtizeddel a hátam mögött. Pont most legyek szófogadó, amikor eddig sem voltam? Úgyhogy az “engedetleneknek” most én válogatok olyan műveket, amiket az eltelt tíz, húsz, ötven évben nem nagyon ajánlottak, ilyen olyan okok miatt az olvasóknak. Persze, most én is elkövetem azt a hibát, hogy válogatok másoknak. Ezt kizárólag a szerzők iránti tiszteletből teszem, hogy a “nem ajánlott” műveiket szedem elő. Viszont, ezeket nem kötelező elolvasni 🙂
Nem gyűjtök lájkokat! Persze örülök annak, ha így nyilvánítasz véleményt. Ez az oldal költészettel és szépirodalommal foglalkozik. Létrehozásába, és működtetésébe befektetett munkát tiszteld meg egy megosztással, ha tetszett az, amit olvastál!
Kommentek