A versek a szerző most megjelent kötetében olvashatók, amelynek címe: Megérintjük a végtelent
A kötet bemutatója 2020. február 20-án 18 órától lesz, a Vörösmarty Teremben (Székesfehérvár, Kossuth u. 14.)
Butola Zoltán: Széljegyzet egy fényképhez
Szép arcod karodon,
könyököd térdeden,
gyönyörű szemedben
bujkál a végtelen…
Egyszerű vagy, mint a jó,
s tiszta, mint egy hegyi tó,
nincs benned semmi indulat…
Képpé dermedt a mozdulat.
A lencsén át rám nézel,
én vagyok – most – a kivétel,
engem fürkész a zöld szempár,
titkom nincs már, mindent feltár.
Lát múltat és jövendőt,
agyamba metszi: kövesd őt!
Vágyod – mint én – az ölelést,
nem kérsz csalódást, szenvedést…
A szerelem nem bánt, nem gyötör,
a hiány fáj: ha nincs gyönyör,
ha nincs a másik, nincs egy társ,
a test, a lélek akkor kiált…
Szép arcod karodon,
könyököd térdeden,
gyönyörű szemedben
bujkál a végtelen,
szomorú, fájó magányban,
immár az örökkévalóságban!
Butola Zoltán: Reggel
Reggel,
ahogy belerohantam
a párás, fakó,
ébredező tájba,
felhorkant bennem
az ölelés vágya,
magamhoz
akartalak szorítani,
a vadvirágos
mező-ágyra
szerelmet borítani,
összenőni veled,
ahogy szavak
nőnek össze
mondatokká,
ahogy vagonok
nőnek össze
vonatokká,
inda-karjaid
között
pihenetlenül
vágy-szomjamat
oltani
leplezetlenül.
Butola Zoltán: Ki vagy?
Ki vagy Te?
Milyen anyagból gyúrtak?
Miért vágyom rád,
ahogy az új életre
vágyhatnak
a holtak?
Ki vagy Te?
Melyik istennő
testesült meg benned?
Fellobbanásomhoz
elég rám egy pillantást
vetned!
Ki vagy Te?
Honnan jöttél?
S milyen célból?
Lábad elé omlok, hisz
a testem nincs se kőből,
se acélból!
Ki vagy Te?
S mit teszel velem?
Szolgád, s urad vagyok
mindörökre.
Ez, igen, ez áhított
végzetem!
Nem gyűjtök lájkokat! Persze örülök annak, ha így nyilvánítasz véleményt. Ez az oldal költészettel és szépirodalommal foglalkozik. Létrehozásába, és működtetésébe befektetett munkát tiszteld meg egy megosztással, ha tetszett az, amit olvastál!
Kommentek