Schweighardtné Pataki Zsuzsa: Batyubál
Kedves és szép hagyomány a farsangi batyubál..
Gyermekkorom emléke, mert az óvodában és iskolában is volt ilyen.
A készülődés óriási volt, mert nemcsak a farsangi jelmez és álarc viselésére volt alkalom, hanem a szereplésre is.
Már megtanultuk a dalokat, verseket, mellyel “felléptünk”, a rövid bemutatkozó szavak után pedig a hozott batyu tartalmát is elfogyasztottuk.
A legizgalmasabb a batyu bontása volt, mert a gondos édesanyák mindig valami finom süteményt csomagoltak, – kis ruhaszalvétában, csücskösre kötve a csomagot.
Akinek ráért az édesanyja , fánkot készíteni, azt hozott.
A csemegék elfogyasztása után volt a “bál”.
Nem volt más zene, a magunk énekelte dalok voltak a “muzsika”, arra roptuk a táncot, -csárdást-, a felnőttek segédletével. – “Kettőt jobbra, kettőt balra. “
A jelmezeket a szülő készítették, nagy gonddal, fáradt estéken kigondolva, mi is volna a legjobb, – amilyent nem viselt más gyermeke.
A legtöbben a lányok mégis “Piroska” jelmezben, piros karton szoknyácskában, piros, pettyes kendőcskében, – kis kosárkával a karjukon, – abban volt a “batyu” – a fiúk pedig katonának öltözve, kartonpapír karddal, papírcsákóban .
A bál nagy öröm volt, jókedvvel, sok sikerélménnyel, mind a gyermekeknek, mind a szülőknek…
Volt, aki fényképezett is, megörökítve a kis farsangozókat.
Az élmény sokáig elkísért bennünket.
Később a kislányok kinőtték piros kis szoknyájukat, a fiúk a papírcsákót és kardot eldobták, mert tönkrementek.
Véget ért a farsang.
Nem gyűjtök lájkokat! Persze örülök annak, ha így nyilvánítasz véleményt. Ez az oldal költészettel és szépirodalommal foglalkozik. Létrehozásába, és működtetésébe befektetett munkát tiszteld meg egy megosztással, ha tetszett az, amit olvastál!
Kommentek