Schrenk Éva (Amalina):
Helyzetfelmérés
Mostanában nem tudom, miért is élek.
Gondolkoztam már sokat efelől,
és találtam is értelmét – hol ezt, hol azt.
De most csak a sivár semmi – s ez nyomaszt.
Gondoltam szépet, gondoltam jót,
hogy talán szeretni volna jó –
de a szívem üres.
Már gondolataim sincsenek,
és érezni se érzek, csak azt,
hogy nem érzek.
Sajognia kéne valaminek legbelül,
de még az sincs, ami fájjon.
Olyan ez, mint egy vákuum,
a tökéletes nincs.
Mintha már halott lennék, pedig – úgymond – élek.
Kínzó lassúsággal peregnek az évek.
Dermedten lesem, hogy mi végre…
Mire megy ki a játék?
A halálban nem hiszek: illúzió.
De mire jó az élet, ha nem felkészülés?
Mit kéne megtanulnom, mit nem veszek észre?
És ha van célja az életnek, csak nem látom?
Mi van, ha elvétem a célt?
Úgy érzem magam, mint gyerekként az úszómedence
szélén: Bele kéne ugrani, de félek.
Nem jó se kint, se bent.
Eszelősen reszketek félelmemben.
Mert még nem tudom, hogy mi az, amitől félek…
Ugranom kéne, de milyen lesz, ha ugrok?
Nem tudhatom meg, csak ha megteszem.
Milyen lesz, ha élek? Most nem tudom,
nem tudhatom, meg vagyok dermedve.
Az élettől félek? Vagy a haláltól?
Egyre megy.
Bebetonozott életem meg kell, hogy repedjen.
Hogy kisarjadhasson belőle a remény virága.
Nem gyűjtök lájkokat! Persze örülök annak, ha így nyilvánítasz véleményt. Ez az oldal költészettel és szépirodalommal foglalkozik. Létrehozásába, és működtetésébe befektetett munkát tiszteld meg egy megosztással, ha tetszett az, amit olvastál!
Kommentek