Gombóc sirató ; Feljegyzések a Bányabekötő úton

Gombóc sirató

ezután úgy mesélek el mindent ahogy megesett

nem köntörfalazok mint nagyapa amikor az történt 

hogy elverte a jég a gabonát és nem mondta el

mamának ettől persze nem lett jobb csak rosszabb

mert a szomszédtól tudta meg és ijedten szaladt

haza a boltból Istenem mi lesz velünk Lajos kérdezte

és feltette főni a krumplit én bezzeg nem aggódtam

volt ruhám cipőm babám sajnáltam hogy letört a búza

de nem mondta senki hogy nem lesz majd kenyér se

lángos se lekváros gombóc amit készített éppen mama

ám szétfőtt az is mert folyton sírt a köntörfalazás miatt

és kihagyta belőle a tojásokat

Feljegyzések a Bányabekötő úton

Mondták, hogy lovakkal kezdték, a régi bejárat 
szűk volt és nem akart válni a kő. 
Azt hitték halottat  őriz a mély, de nem, 
csak később, amikor omlott a tám, 
akkor vetett áldozatainak fekhelyet a kapzsiság.   
És minden nap imához gyűltek a föld alatt. 

Épült a város. Szállt a híre szerte, 
egy ország figyelte ahogy kinőtt a Bakony alatt. 
Hol ez e hely? … és mit bír az ember, 
a csákány, a ló. 
A szárító alig győzte, mert óriást álmodott a párt 
s mikor acélpajzsokra cserélték a régiket 
a termelés egekig ért. De sosem volt elég. 

Most a csend is sok.   
Ott volt a szivattyúház és a csillepálya, 
szaladtak utána hidak és utak, 
fel a városig. Ma tó van itt, 
és a járatok felett mindent benőtt a nyár.   
Csak az aszfalton várnak a gépnyomok. 
Én még láttam a szénporos virágokat, 
az utolsó leszálló titánokat 
mielőtt végleg bezárt.  

Nem gyűjtök lájkokat! Persze örülök annak, ha így nyilvánítasz véleményt. Ez az oldal költészettel és szépirodalommal foglalkozik. Létrehozásába, és működtetésébe befektetett munkát tiszteld meg egy megosztással, ha tetszett az, amit olvastál!