ezután úgy mesélek el mindent ahogy megesett
nem köntörfalazok mint nagyapa amikor az történt
hogy elverte a jég a gabonát és nem mondta el
mamának ettől persze nem lett jobb csak rosszabb
mert a szomszédtól tudta meg és ijedten szaladt
haza a boltból Istenem mi lesz velünk Lajos kérdezte
és feltette főni a krumplit én bezzeg nem aggódtam
volt ruhám cipőm babám sajnáltam hogy letört a búza
de nem mondta senki hogy nem lesz majd kenyér se
lángos se lekváros gombóc amit készített éppen mama
ám szétfőtt az is mert folyton sírt a köntörfalazás miatt
és kihagyta belőle a tojásokat
Mondták, hogy lovakkal kezdték, a régi bejárat
szűk volt és nem akart válni a kő.
Azt hitték halottat őriz a mély, de nem,
csak később, amikor omlott a tám,
akkor vetett áldozatainak fekhelyet a kapzsiság.
És minden nap imához gyűltek a föld alatt.
Épült a város. Szállt a híre szerte,
egy ország figyelte ahogy kinőtt a Bakony alatt.
Hol ez e hely? … és mit bír az ember,
a csákány, a ló.
A szárító alig győzte, mert óriást álmodott a párt
s mikor acélpajzsokra cserélték a régiket
a termelés egekig ért. De sosem volt elég.
Most a csend is sok.
Ott volt a szivattyúház és a csillepálya,
szaladtak utána hidak és utak,
fel a városig. Ma tó van itt,
és a járatok felett mindent benőtt a nyár.
Csak az aszfalton várnak a gépnyomok.
Én még láttam a szénporos virágokat,
az utolsó leszálló titánokat
mielőtt végleg bezárt.
Nem gyűjtök lájkokat! Persze örülök annak, ha így nyilvánítasz véleményt. Ez az oldal költészettel és szépirodalommal foglalkozik. Létrehozásába, és működtetésébe befektetett munkát tiszteld meg egy megosztással, ha tetszett az, amit olvastál!