Kaszás István: Koltó
Bálint/Valentin nap táján Koltóról
Koltó, a magyar szerelmi költészet egyik fontos színtere, zarándokhellyé vált. Nem csak a szerelemről, a kertben álló szobrok az igaz barátságról is tanúskodnak. Gróf Teleki Sándor, Bem József, Liszt Ferenc – ó, elég akárcsak egyikőjüknek kimondani a nevét, az ember már beleborzong! Mindegyikőjük bármikor életet adta volna, adta a szabadságért, Magyarországért. A szerelem és barátság ihletett tere, a helyi magyar közösség számára is megtartó erőt jelent, az ide látogatók számára pedig elgondolkoztató példát mutat. Bizony nagyon kellettek a helyiek is, hogy Koltó zarándokhelyként újjászülethessen. A múzeumi tárgyak életre kelnek mikor Kádár Helén helyi idegenvezető szívet melengető ismertetést tart. Szinte látjuk, amint a Sándorok évődnek egymással. Gróf Teleki lovagolni, fogatot vezetni tanítja a költő Sándort. A magyar rapszódiák dallamát hozza a fuvallat, Júlia pedig szelíden elszenderül férje kebelén. Otthon érezzük magunkat. Az iskolás gyermekek minden idegennek köszönnek, a park szobrai is lélegeznek. És tényleg, még mindig „Nyílnak a völgyben a kerti virágok..” Minél többen látogatunk oda, annál több virág nyílik ki, nem is annyira a völgyben, mint inkább a szívekben.
Nem gyűjtök lájkokat! Persze örülök annak, ha így nyilvánítasz véleményt. Ez az oldal költészettel és szépirodalommal foglalkozik. Létrehozásába, és működtetésébe befektetett munkát tiszteld meg egy megosztással, ha tetszett az, amit olvastál!
Kommentek