Bakonyi István: Balatoni villanások
( Víz, táj, irodalom)
Egy-egy gyermekkori emlék. Anyámmal, apámmal. Aztán a szabadság napjai a katonaság után. Egy lány mosolya a szomszéd házból. Káptalanfüred, Alsóörs. Sok-sok éve gyerekeinkkel. Kenese, az akarattyai löszfal. Onnan a végtelen, hosszú sáv.
Egy lelki beszélgetés Tihanyban Korzenszky Richárddal. Ahol azokat a csodaszép fotókat készítette a perjel. S ahol a kultúra is otthonra lelt Isten szép ajándékaként. Vagy éppen a visszhang unokáinkkal. Ahol a történelem és a jelen egymásba olvad. Egymásba olvad a tájjal, a vízzel, a levegővel.
És Füred. Deák Ferenc szobra mellett egy döntő pillanat: megkérem leendő feleségem kezét. Ott, a sétányon. Az Élet sétányán. Nem messze fiam gitározik egy koncerten. Éjjel gyros pitával. Maszat a csillagfényben. Vagy éppen irodalmi est Praznovszky Mihállyal a Vaszary-villában. És persze a Tempevölgy. Meghitt augusztusi este a siófoki mólón, újra rám ragyognak a csillagok.
Emlékek elmúlt nyarakról, a selymes és simogató vízről, emlékek rohanó életemből. Hajózás Keneséről Tihanyba. Harmattal hűsített ebéd egy étterem teraszán. Édes fagylalt, alattunk a tó. Reszkető Hold a tó vizén…. Régi slágerek, Illés-nosztalgia az akarattyai zenés esten. Varnus Xavér orgonája a kenesei református templomban. Hogy zúgott-zengett az esti szélben! Majd istentisztelet. beszélgetés a friss levegőn.
Szigliget, az alkotó és pihenő kastély. Közös asztal Alföldy Jenővel és Dobozi Eszterrel. Máskor Bartusz-Dobosi Lászlóval, akivel sokat beszélgettünk Kalász Mártonról. Séta a parkban. A várban egy novemberi délután. Az őszvégi fényben hatalmas hófelhő közeledett száguldva. S ahogy jött, át is vonult rajtunk , újra szikrázott a fény… Úgy történt mindez, ahogy az Idő is száll. Ahogy múlik. Néha álmaimban újra élem ezt a pillanat.
Ahogy azt is, milyen szép napokat éltünk át az akarattyai Kodolányi-házban. Ahol nagy művek születtek, és ahol megfordult a magyar irodalmi élet színe-java. Később az íróról elnevezett főiskola pihenő háza lett. Aztán az sem, mert eladták. Kár. Nem messze Sobor Antalék nyaralója. A jeles író többször sétált velünk a környéken, megmutatta, hol lakott Veres Péter. Közben ittuk Béla borát. A szomszédban lakó jóbarátét.
Ma is életem része a Balaton. Gyakran ülünk, olvasgatunk a kenesei parton, mártózunk hűsítő vizében, átellenben hattyúk, vadrécék. És barátainknál Fonyód-Bélatelepen, szemben Badacsony. Szép a túlsó part. Ama bizonyos túlsó parton pedig Illyés és Németh László, Borsos Miklós és Egry József. És Fodor András, akit épp itt, Fonyódon ölelt halálra a tó.
Elmúlt nyarakon… Ahogy Cseh Tamás énekelte. Vajon hány nyár vár még?…
Nem gyűjtök lájkokat! Persze örülök annak, ha így nyilvánítasz véleményt. Ez az oldal költészettel és szépirodalommal foglalkozik. Létrehozásába, és működtetésébe befektetett munkát tiszteld meg egy megosztással, ha tetszett az, amit olvastál!
Kommentek